Kovács Péter

1941. április 29-én születtem Sopronban.

Apám a GySEV-nél dolgozott, amatőr fotósként hazai és nemzetközi fotókiállításokon díjakat, érmeket nyert. Anyám, bár tanítónői végzettsége volt, többnyire a háztartásban tevékenykedett. Két testvérem van, ma már nyugdíjasok.Ők műszaki pályát választottak, a fotózás nem nagyon érdekelte őket.

11 éves koromban kezdtem el fotózni, nagyon sokat köszönhetek a fotózásnak, de igazán fotós nem lettem. Ekkor kaptam egy kétaknás tükörreflexes fényképezőgépet, ennek a legegyszerűbb típusát. Ez a gép elkísért az érettségiig.

A Soproni Széchenyi Gimnáziumban érettségiztem 1959-ben. Ide is a fényképezés révén kerültem. Ugyanis Őrszigety Frigyes tanár úr apám fotós barátja volt. Megkérdeztem, hogy a gimnáziumban van-e fotólabor. Az igenlő válasz után döntöttem a Széchenyi Gimnázium mellett. Műemlékes építész szerettem volna lenni, de a fotózás megint közbeszólt. Apám másik fotós barátja, Renner Kálmán a Sotexban dolgozott. Mondta, hogy a gyárnak nincs tervezője, nem érdekelne-e engem. Ösztöndíjat is kaphatnék. Megtetszett a munka. Jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára. A Műszaki Egyetem Építész karára is beadtam a felvételi kérelmet, de a két felvételi időben egybe esett, választani kellett. A Főiskolára csak harmadik nekifutásra vettek fel, addig a textiles szakma fortélyait tanultam a Sotexban.

1961-ben felvettek az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban diplomáztam, mint szövöttanyag tervező. Közben a fotózást nem hagytam abba, az év végi kiértékelésekre mindig volt fotóanyagom is. Gyűjtés, műemléki épületek részletei, mindig volt amit lehetett fotózni. Természetesen Sopronban is, mára több száz képem van, ami itt készült. Diploma után a Lakástextil Vállalathoz kerültem, ahol mi tervezők egy fotólabort is kiharcoltunk magunknak. Nagyon sokat segített a tervezésben, hiszen nem kézzel rajzoltuk meg a szövetek raportjait, hanem fotózással könnyítettük meg a munkát. Egyre jobb fényképezőgépeim lettek, legjobban a Prakticát szerettem, a cserélhető objektívek miatt. Az otthon készült fali textilek is legtöbbször fotó gyűjtés alapján készültek.

Első önálló kiállításom 1986-ban volt a tatai Kuny Domonkos Múzeumban. Azóta már itthon és külföldön is több volt. 1994-ben a soproni Erdészeti Múzeum adott helyet egy kiállításhoz. A kiállítások egy részét a Lakástextil Vállalat támogatta, ahol 1989-ben tervező számítógépet vettek. Itt már a képeimet be lehetett szkennelni. 1996-ban Rózsa Anna díjat, 1999-ben Ferenczy Noémi díjat kaptam. 2012-ben az év textiltervező művésze lettem. 2007-ben vegyszer, fotópapír beszerzési nehézségek miatt az analóg fényképezőgépeimet eladtam, azóta digitálisan fotózok. A tervezést számítógépen oldom meg. Az idén áprilisban a Józsefvárosi Galéria kiállítást rendezett a 75. születésnapomra. Ez többszörös jubileumi kiállítás, hiszen ötven éve diplomáztam, és első önálló kiállításom 30 éve volt.

A családom: Feleségem pszichológus, fogyatékos emberekkel foglalkozik a Down Alapítványnál. Két lányom és egy hét hónapos fiú unokám van.

Fotóim a Sopron annón, köszönet a befogadásért, és a Facebookon találhatók meg.

Budapest, 2016. augusztus 1-én.
Kovács Péter