Petrich Kató

1908. október 20.-án született Budapesten polgári családban. Tanulmányait 1924-től 1928-ig az Iparrajziskolában, majd 1928-tól 1934-ig a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol festőművész-rajztanári diplomát szerzett. A főiskolán tanárai voltak: Glatz Oszkár, Baranski Károly, Kisfaludi Strobl Alajos, Lyka Károly és Varga Nándor. Magát elsősorban Glatz tanítványának vallotta. Később tanítóképző-intézeti rajztanári képzésrere is járt Glatz Oszkárhoz és Szőnyi Istvánhoz (1937-38).

|1|

A főiskolai évek alatt művésztelepeken fejlesztette tudását. Nyári művésztelep és az azt követő kiállítások résztvevője volt Sopronban (1929), Mohácson (1931 és 1932) és Pécsett (ill. Kökényben) (1934). Nyaranta később önálló tanulmányutakat tett néprajzilag érdekes vidékeken, ahol számos képet festett: Rimócon (1935), Tardon (1937), Kiskunhalason és Decsen (1939), majd 1940-ben hivatalosan is résztvevője volt az Országos Táj- és Néprajzkutató Intézet csoportos sárpilisi kutatómunkájában, melynek lenyomata a Néprajzi Múzeum archívumában megtalálható.
Élete során több városban is dolgozott rajztanárként: Kőszeg: 1934-35, Budapest: 1938-40, Kecskemét: 1940-41, Újvidék: 1941-44, itt tagja volt a Délvidéki Szépmíves Céhnek és több kiállításon is szerepeltek művei, Győr: 1945-46. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetségébe 1943-ban lépett be. 1944-ben ment férjhez Petneki Jenőhöz, aki akkor az újvidéki konzervatórium tanára volt.

A háború után rajztanárként igen nehéz volt elhelyezkednie. 1951-57 között állástalanként otthon nevelte két kiskorú gyermekét. Ebben az időben foglalkozott tankönyvillusztrációkkal és selyemfestéssel is, hogy a család anyagi helyzetén javítson. 1957-67 között még tíz évet tanított Budapesten általános iskolákban rajztanárként. Mivel 1956 után nem lépett be a Képzőművészeti Alapba, így többé nem kapott lehetőséget képeinek kiállítására. Ebben az időszakban saját kedvtelésére festett képeket. Így Sopronban is egy nyaralás során, 1977-ben. Nyugdíjazása után húsz évvel, egy szép hangversenyről hazafelé tartva halt meg Budapesten, közel a lakásához 1987. április 10-én.

|2|

A háború előtt több kiállításon is szerepeltek egyes képei, ezek egy része ma már nincs meg. Önálló kiállítása életében nem volt. 2008-ban, születésének 100. évfordulóján néhány képet sikerült kiállítani a budapesti Várnegyed Galériában, majd 2009-ben a Magyar Írószövetség Klubjában volt képei egy részének első, önálló kiállítása. Összesen kb. 60 olajfestmény, 200 akvarell és igen sok grafika maradt hagyatékában. Képei döntően magántulajdonban vannak, állítólag egy képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

A Sopron anno Petrich Kató képei közül a Sopronban készülteket mutatja be.