1952-ben születtem Kisbéren, Komárom - Esztergom megyében, a Kisalföld és a Bakony találkozásánál. Itt érettségiztem, s egy év kalocsai kitérő – katonaság – után 1971 őszén kezdődött soproni létem az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki karán. 1976-ban az akkor végző erdőmérnök hallgatók valéta elnökeként búcsúztam a várostól, de azóta is, ha tehetem minden évben visszajárok feleségemmel, akit szintén Sopronnak köszönhetek. 1977 óta élek és dolgoztam erdőmérnökként Tatabányán feleségemmel és két gyermekemmel, 2015-től 2017-ig. már mint nyugdíjas köztisztviselő.
A hobbifotózást korán elkezdtem, hiszen 10 éves koromban, saját pénzemen vettem első "gépemet", egy Pajtást. A mai napig nem tudom milyen indítatásból, de tény, hogy a ma is félembernek érzem magam, ha nincs nálam valamilyen képrögzítésre alkalmas eszköz. Autodidakta módon tanultam meg a fekete - fehér laborálás alapjait, de igazán két évig a soproni Pataki Ifjúsági Ház fotószakkörében G. Nagy Béla grafikus, fotográfus vezetésével mélyíthettem tudásomat, s ma is az ekkor szerzett a tudásból élek. Közben részvettem az egyetemi lap szerkesztésében, valamint több társammal létrehoztuk az egyetemi Képes Híradót. Ekkor már szerepelgettem egyetemi és a szakköri kiállításokon. Számomra a Sopronban töltött öt – 1971-1976 – év életem legjelentősebb, meghatározó időszakát jelenti, szakmailag és emberileg egyaránt. Az akkori – kényszerű határsáv miatti – „zárt” városkában nem csak a kampuszbeli „polgárokkal”, de a fél várossal is köszönő viszonyba kerültem. Bélával megtett „fotóséták” konyakba fojtott rezüméi ma is kellemes borzongásra késztet. Ennek is köszönhető, hogy a szűkös deákmenázsim ellenére viszonylag sok filmet kattogtattam el a városra.
Első munkahelyemen (Vértesi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság) igény és lehetőség volt egy negyedévente megjelenő vállalti újság kiadására, melynek tíz éven keresztül fotósa és társszerkesztője voltam. Ekkor kezdtem intenzívebben képeket – olykor rövid esszékkel – küldeni a megyei napilapnak és a szakmai sajtónak, melyekbe így több száz fotóm megjelent. Intenzíven foglalkoztatott a természet- és környezet kultúra, mivel kenyérkereső foglalkozásom nagyobbik hányadát az un. bányakáros területek rekultuvációja (tájrendezés) tette ki, s a fotódokumentációkat is igyekeztem a szakmán kívüliek számára is érthetővé és élvezhetővé alakítani.
Alapító tagja voltam a NIMRÓD FOTÓKLUB-nak. Szamódy Zsolt fotóművész barátommal 1997-ban megpróbáltuk újjászervezni Tatabánya fotóséletét, a Bánhidai Fotóklub megalakításával. Munkánk eredményként 1998-ban elnyertük a MAFOSZ Szalon vándorserlegét. 2016-ban nyugdíjasként megújítottuk a klubot és ismét aktívan működünk.
A szakmai diavetítések mellett a nyolcvanas évek közepén kezdtem ismét, pályázatokra képeket küldeni, illetve egyéni kiállítást rendezni. Ez idő tájt nyertem el a Komárom - Esztergom megyei Önkormányzat 1991. évi művészeti ösztöndíját.
Több sikeres fotópályázati szereplés után 1998-ban jelentkeztem és vettek fel a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, s tagja voltam a CAMERA NATURA HUNGARICA alkotócsoportnak. 2003 óta a szövetség Számvizsgáló és Ellenőrző Bizottságának tagjaként, 2012 végétől 2016-ig elnökeként próbálom képviselni a tagság érdekeit, segíteni az elnökség és a titkárság munkáját.
A kenyérkereső munkám mellett a fotózás mindennapos tevékenységemmé vált, szívesen rendezek kiállításokat, nagyon gyakran iskolákban. Fotóim megtalálhatók. Az erdőgazdálkodás 1996. című kiadványban, az 1996-ban megjelent Vértes monográfiában, az 1997-ben Tatabánya 50 éve város tiszteletére készült fotóalbumban. A Fotófalu 2012. https://www.youtube.com/watch?v=Z9-1QUCHdcU megjelenésben és a Fotóvilág 2008 Könyv és CD-ben.
Számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltem sikeresen, 3-4 évente rendezek önálló kiállítást. Zömében ma is analóg eszközökkel dolgozom, elsősorban fekete-fehér negatívra. Közel húsz éve mániám a lyukkamera – camera obscura – lett, s elsősorban ilyen eszközöket használok alkotásaimhoz. Ilyen kamerával készítettem 2013-ban a Sopronbánfalvai Hősi Temetőről sorozatot, megy egy csoportos tárlat keretében bejárta Közép-Európát, Athén után, jelenleg Tesszalonikiben látható.
2013. januárjában az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata által alapított Tatabánya Kultúrájáért Díj 2013. évi díját.
Tatabánya 2017.07.07.
Tarjáni Antal
erdőmérnök-fotóművész