A család Nürnbergből indult el, hogy Sopron közelében telepedjék le. Valahol lappangó krónikájuk szerint hányatott életű evangélikus lelkész ősük a városból nősült. Négy gyermeke közül az egyik Sopronban lett rőfös, majd trafikos. (Az anyakönyv szerint Tiefenbrunner a neve és „Tabakfabrikant”.) Sándor ennek az ötödik gyermeke. 1833. április 6-án született (anyja: Heidelberger Zsuzsanna). 1852-1859-ben külföldön, többek között Bécsben tanulta az üveges mesterséget, Berlinben pedig a fényképezést. Először Kőszegen akart letelepedni, de anyja javaslatára végül is a soproni családi házban nyitotta meg 1860-ban fényirdáját. Röplapja szerint ez a város első fényképészeti üveg-szalonja. A Várkerület 187. sz., később 93. sz. (ma: 96.) házban, volt a műterem és laboratórium, portrék, tájképek, plasztikus és „térbeli tárgyak” (!), valamint sztereo-képek készültek itt. Második neje Roth Krisztina, az ő révén rokonságba került a kor híres fotósával, Rupprecht Mihállyal. (A feleségek testvérek voltak.)
Egészséges vetélkedés alakult ki közöttük. Egy időben hirdetnek portrékat, városképeket, amelyek kiválóan alkalmasak akár karácsonyi ajándéknak, akár szuvenírnak. Az újság — Rupprecht dicsérete után — Tiefbrunner képeire tér át és minden tekintetben jól sikerült felvételekről beszél. Mindkét műterem vetélkedik eleganciában, a felvételek eszközeinek tisztaságában és az árak alacsony voltában. Műtermében magyar ruhában fényképeztették magukat a soproniak — mondja Csatkai Endre. Adott a reklámra is. A városi iratok között megmaradt az a beadványa, amelyben kirakatszekrény felállításának engedélyezését kérte. Kérelmét 1864. november 12-én tárgyalta az építési bizottság.
Mindössze 15 év az, amit munkával tölthetett. A vegyszerek hamar megtámadták a szemét és 1875-ben megvakult. Lánya felhagyott a fotóval, s csak az üvegesipart és kereskedést művelte — hosszú éveken át. A műterem és a laboratórium azonban nem került ebek harmincadjára, azt a Bécsből Sopronba települt jó színvonalú fotós, Franz Stagl vette meg és üzemeltette 1874-től haláláig, majd gyermekei 1932-ig. Tiefbrunner Sándort az evangélikusok halotti anyakönyve szerint az Ógabona tér 28-ból temették. 1910. augusztus 1-jén halt meg.
Csatkai 1933-ban levetített több, mint 100 Tiefbrunner-felvételt. Ezek akkor a Fotóklub birtokába kerültek (a mester lánya adományozta az egyesületnek). Csatkai még 1942-ben is megemlékezik róluk. Szerinte az arcképeket rendkívül finom lélekrajz jellemezte. A mester próbálkozott trükkfelvételekkel is. Egy képkompozíciója: a kísértet megjelenése. Nemcsak szép képmásokat készített, hanem a város számos, azóta eltűnt részletét is megörökítette. Az egyik ilyen fotó az 1872-ben elkészült Kaszinót (ma Magyar Művelődés Háza) ábrázolja a szemközt lévő líceum (ma: Berzsenyi Evangélikus Gimnázium és Líceum) második emeletéről. Egy másikon a vármegyeházát láthatjuk, előtte öntöttvas szivattyús kút, amelyiknek középkori kávája ma újjáépítve a Fabricius-ház előtt áll (a felvétel 1860 után készült, ma a Magyar Országos Levéltárban, a Fabricius-anyagban van). Több felvétele került elő a Papréti Tornacsarnok alapköve mellől, amikor az épület renoválásához hozzákezdtek 1983-ban. Egy városképe a Soproni Múzeumban (a Bécsi-dombról, 1862 után, mert rajta van az akkor épült Orsolyita-templom tornya).
Egy Gyula keresztnevű Tiefbrunner tagja volt a 20. század harmincas éveiben a Soproni Fotóklubnak.
Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.
Tiefbrunner Sándorról sajnos nem áll rendelkezésünkre fotó. Reményeink szerint a későbbiekben a menüpontunk logójául szolgáló fotót sikerül majd egy portéra cserélnünk.