A magyar építésztársadalom Európa-szerte elismert egyénisége, a XX. századi Sopron legnagyobb építésze, Ybl- és Alpár-díjas, a város modern arculatának megálmodója és életre hívója volt. 1907. január 19-én született Sopronban. Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte. Építészmérnöki oklevelét 1930-ban szerezte meg. Elnyerve Sopron város ösztöndíját berlini tanulmányútra indult. A weimari Németország modem építészeti törekvései nagy hatást gyakoroltak rá. Gazdag tapasztalatait az ifjú Winkler itthon akarta kamatoztatni. Először Budapesten dolgozott magánalkalmazottként.
1934-ben maga is magánirodát nyitott szülővárosában. Első önálló munkája a Winkler család családi házának megtervezése volt. (Felsőlőver 59.) Ezt követte a Frankenburg úti négyszintes bérház (6. sz.) 1935-ben. A lakóépület a maga egyéni homlokzatával, lekerekített erkélyeivel és fehérségével a magyar avantgárd építészet kiváló alkotása. Nemcsak Sopron, az egész ország felügyelt az épületre és alkotójára. Még ebben az évben elkészült - rusztikus terméskőből - a Károly-magaslati kilátótorony. A markáns tömegkompozíció ma is lenyűgözi a látogatókat A városképet fiatalította derűs homlokzatával a Vörösmarty u. 10. sz. bérház. 1937-ben épült meg az István menedékház, majd a Julianeum. Mindkettő harmonikusan olvadt bele a festői tájba. A Soproni Egyetem botanikus kertjének matematikai pavilonja is (1943) modem építészetünk újszerű alkotása volt. A háború alatt készült el (társszerzővel) az Ógabona tér és Lackner Kristóf utca sarkán a háromszintes bérház. A lakóépület - a nyugat felől Sopronba vezető úton - jelentősen javította és megnyerőbbé tette a városképet.
Winkler személye a 30-as években volt igazán egy a város építészetével, de tevékenysége még több évtizeden át befolyásolta, sőt nem egy tekintetben meg is határozta azt. 1948-ban megalapította a vidék első tervezőirodáját. A Soproni Tervező Irodának 1958-ig vezetője, illetve főépítésze volt. Bár mai szemmel ítélve munkásságának tetőpontja az 1945 előtti időszakra esik, igen jelentősek a később tervezett épületei is. Ezek közül kimagaslik a Soproni Faipari Vállalat mintaszerű épületkomplexuma (1950-51), a Zárgyári kultúrház (1950) és a volt Sotex-kultúrház (1952). Winkler jóvoltából a városképet jelentősen szépítő tömbrekonstrukciós lakóház megépítése a háború sebeit gyógyította be a Deák téren (1954). Különösen megnyerő az épület historizáló, de nem hivalkodó homlokzata. A Templom utca 23. sz. ház ugyancsak artisztikus homlokzatával tette gazdagabbá a belvárost a lebombázott zsinagóga helyén (1960).
Sok lakóépületet és ipari létesítményt tervezett más vidéki városunkban is. (Celldömölk, Keszthely, Kecskemét, Nagykanizsa, Zalaegerszeg.) Sopron város építészeti kérdései azonban mindennél jobban érdekelték. Szülővárosáért dolgozott állhatatosan négy évtizeden át. Már 1944-ben megfogalmazta, és 1960-ban (társtervezővel) elkészítette Sopron rendezési tervét. Páratlanul gazdag életműve a Kőfaragó téri lakótelep foghíjbeépítésével zárult le. Hasonlóan gazdag volt publikációs tevékenysége is. (Jelentősebb munkái: Bruno Taut , Budapest 1980.; Alvar Altao Budapest 1982.; Sopron építészete a két világháburú között stb.)
Maradandó emléket hagyott maga után oktató-nevelő munkájával is. 1947-1975 között a soproni egyetem Építési Tanszékének vezetője volt. Három évtizeden át generációkat nevelt szaktudásra, emberségre - és a szép szeretetére. Nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend Aranyfokozatával tüntették ki, 1981-ben az egyetem honoris causa doktorrá avatta. 1984. december 19-én hunyt el. Azt a magas mércét, amit a vérbeli építészek számára kitűzőn, ő maga is mindig betartotta. Minden feladattal külön-külön és elmélyedve foglalkozott; a város szépsége iránt érzett felelősségteljes szeretettel mindenkor megtalálta azt a megoldást, amely az ásóktól ránk hagyott építészeti kultúra megőrzését és tovább fejlesztését lehetővé tette.
Sarkady Sándor