if ($logged_in == FALSE) { }

A Buza fodrászdinasztia

Hozzászólok
A Buza fodrászdinasztia
A Buza fodrászdinasztia
A Buza fodrászdinasztia
A Buza fodrászdinasztia
A Buza fodrászdinasztia
A Buza fodrászdinasztia

I.
A dinasztia alapító Buza János

Bulzu Atanáz János egy erdélyi kis faluban, Parácz községben született 1877-ben. Gyerek volt még, mikor elhatározta, ha nagy lesz, ő biz’ világot fog látni. Még a módját is kifundálta. Azt találta ki, hogy kitanulja a borbélymesterséget és beáll vándor-borbélynak. Erős akaratú gyermek lehetett, mert minden így is lett. 1896-ban vándorútra indult, ment, mendegélt heteken, hónapokon, sőt éveken át. Ha eljutott egy településre hajat vágott, borotvált, frizurákat készített. Mikor mindennel végzett, fogta a cókmókját és továbbállt. Volt olyan település, ahol hosszabban elidőzött, ilyenkor beállt egy-egy borbélyüzletbe segédnek. Vándorlása közben mesterlevelét is megszerezte. Munkakönyve szerint dolgozott Debrecenben, Kecskeméten, Nagytétényben, Budapesten.

|1|

Ilyen módon járta végig az országot, végül eljutott Sopronba. Megtetszett neki a város ezért elhatározta, itt fog letelepedni. Sikerült elhelyezkednie Leeb Márton Erzsébet utcai borbélyszalonjában és sokáig ott dolgozott.
Az első világháborúban behívták katonának. A frontra került, ahol szanitécként tevékenykedett: sebesülteket kötözött, segédkezett a tábori orvosoknak, de katonai borbélyként is tevékenykedett. Tábornoktól a bakáig a legkülönbözőbb rangú katonákat borotválta, nyírta. Hosszú sorban ültek és várták, hogy sorra kerüljenek. Haladt a munkával, de a sor csak nem lett rövidebb, mert folyamatosan újak jöttek a távozók helyett.

Egyik alkalommal egy sebesült tiszt került sorra, odalépett hozzá és rutinszerűen megborotválta. Mikor kész lett, a tiszt váratlanul lefordult a székről. Szegény hadnagy! Nem a front pergőtűzében, hanem széken ülve, borotválás közben érte utol a halál.

Bulzu Atanáz János nem szolgálta végig a háborút. Hastífuszt kapott, ezért végleg leszerelték és hazaküldték. Betegségéből kigyógyulva civilként újra dolgozni kezdett, közben családot alapított: feleségül vette Steiger Luise soproni leányt. Házasságukból 1919-ben kisfiú született, akit Károly névre kereszteltek.

|2|

Egy idő után saját borbélyüzletet nyitott a Petőfi tér 6. szám alatt. Évtizedekig szappanozta és borotválta a férfinépet, vágta a hajakat, stuccolta a bajuszokat. Nem csak az üzletben dolgozott, hanem házakhoz is kijárt, sőt a városi kórházban is rendszeresen dolgozott. Betegeket, orvosokat, alkalmazottakat egyaránt ő borotválta, Dr. Király Jenő főorvos is a vendégei közé számított. Egy bőrtáskában - amit mindenhová magával vitt- katonás rendben sorakoztak a mesterségéhez szükséges szerszámok.

|3|

1934-ben Buza Jánosra magyarosította a nevét. Hatvan év szakadatlan munka után 1955-ben hagyta abba a munkát és bezárta Petőfi téri üzletét. Magas életkort ért meg.

II.
Buza Károly és felesége fodrászata

Károly, édesapja nyomdokain haladva szintén borbély lett, mellette tanulta ki a mesterséget. A második világháborúban besorozták. 1944-ben pár nap eltávozási ideje alatt menyasszonyát, Schnell Gertrúdot feleségül vette. Leszerelése után Károly visszatért édesapja szalonjába dolgozni.

|4|

Károly és felesége (aki szakmájára nézve férfi-női fodrász volt) egy korábban más nevén működött fodrászat bérleti jogát 1957-ben átvették, ugyancsak átvették a berendezést is. Régi vágyuk teljesült: az Ógabona tér 36. házban végre megnyithatták saját férfifodrász és borbély szalonjukat, melyet 1961-ben női-férfi fodrászattá fejlesztettek.

|5|

Az üzletbe bekukkantva látni lehetett, ahogy fürgén csattog az olló Károly mester kezében: szappanozott, borotvált, hajat vágott, közben szóval tartotta vendégeit. Kiértékelték az előző heti meccset és latolgatták a következő mérkőzések várható eredményeit. Azok a férfiak, akiket nem érdekelt a foci, fanyelű keretbe foglalt napilapokat, újságokat olvastak. A férfifodrászat kitartó és hűséges vendége a szomszéd házban lakó Szabó Kálmán szabómester hetente háromszor óramű pontossággal megjelent és borotválást kért, időnként hajvágással kiegészítve. Kálmán bácsinak gyenge volt az egészsége, gyakran ágynak dőlt, ilyenkor Károly mester kiment a lakására hogy betegágyában megborotválja. Mindaddig megtette ezt, míg Kálmán bácsi meg nem gyógyult.

|6|

A női fodrász résznél a hölgyek várakozás közben inkább tereferéltek, vagy királyokról, királyi házasságokról szóló színes külföldi magazinokat lapozgattak. Egy ilyen folyóirat akkoriban ritka csemegének számított, ott pedig még válogatni is lehetett. A nők roskadoztak a meleg-dauer ólomsúlyai alatt, mert annakidején még ilyen módszerrel készült a tartóshullám. De mindez mit sem számított, mikor a hölgyek frissen ondolált hajjal, megszépülve, kipihenve léptek ki a szalonból, ugyanakkor a legújabb városi pletykáknak is a birtokába jutottak.

Ennek az aktív időszaknak Gertrúd asszony egyre súlyosbodó betegsége vetett véget. Az 1980-as évek elején a szakmát mindketten abbahagyták és a fodrászatot végérvényesen bezárták. Károly ez után olyan munkahelyet keresett magának, ahol több ideje maradt szeretett felesége ápolására.

***

Buza Árpád visszaemlékezése szüleire és apai nagyszüleire.

Felhasznált dokumentumok:
Bulzu Atanáz János munkakönyve, és korabeli, albumokba rendezett fényképek.

A cikkhez ajánlott képek itt tekinthetők meg:
http://indafoto.hu/tacsifoto/a_buza_fodraszdinasztia

Fotók készítői: 
Képek beküldői: 
A történet kezdete és vége: 
1877 - 1980-as évek eleje
Szerző: 
Tarcsai Mária
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2015. augusztus 16.

Hozzászólások

Horváth Péter Pál képe

Búza Károly ügyes fodrász volt. Haladt a korral. A '60-as években - otthon- elküldtek fodrászhoz (egyedül). Addig a Rákóczi utcába szoktak vinni nyíratni. Hallottam Buza hírét, hogy hosszú frizurát is nyír - így hozzá mentem. Klassz frizurát nyírt, (nem beatles, de egy hosszított fazon), úgyhogy még borravalót is adtam. A bökkenő a kor szellemiségéből adódott, hazatérve megkérdezték miért nem voltam fodrásznál, majd miután kijelentettem, hogy voltam, irány a Rákóczi utcai fodrászat, ahol közös erővel , 0-ás gép segítségével belesimulhattam ismét az akkori trendbe. (Kösz az emlékidézést,
Tacsi)

Friedrich Rezső képe

Az említett "fazon" miatt voltam én is visszajáró vendége, de nekem meghagyták...szép időket juttat eszembe a történet. Búza K. úr nem csak modern frizurákat tudott készíteni, hanem modern volt a gondolkodása is. Egy tinédzserrel is tudott közös témát, gondolatot találni!!! Jókat beszélgettünk, mert azt nagyon tudott...

Tarcsai Mária képe

Bár én sajnos nem jártam hozzájuk, tudniillik hajam természeténél fogva úgyszólván nem igen volt szükségem fodrászra, de mindig láttam és hallottam, hogy nagyon modern fodrászat. Az üzlet állandóan telve volt, valahányszor arra mentem.... tetszett, és néha irigyeltem azokat a nőket, akiknek dauerrolni, rakatni kell, fodrásznál üldögélni, az afféle nőies dolog volt. De hát mit tehettem, ha a természet olyan "sörénnyel" áldott meg, amit csak néha stuccolni kellett....ma sem költök túl sokat fodrászra.

Láng Imre képe

...a mesterséget Attila(1946) nevű fiúk folytatta, kis ideig Brennbergbányán is dolgozott, majd egy új élet reményében külföldre ment, ahol tudomásom szerint már nem szakmájában dolgozott. Árpád(1945) nevű fiúk pedig remek cukrásszá képezte magát...könnyű volt neki, hisz Hoffer mesternél inaskodott a Várkerületen.

Tarcsai Mária képe

Köszönöm a kiegészítést.