Forstner Frigyes péksegéd és családja

Dr. Kovács József László, irodalomtörténész kandidátus, az MTA Köztestületének tagja, a Sopron anno honlap hűséges olvasója városunkban született, és itt élte fiatalságát. Bár a sors elsodorta szülővárosától, változatlanul soproninak vallja magát. Nemrég elküldte honlapunk részére anyai nagyapjáról és annak családjáról a rendelkezésére álló két képet és okmányokat. Ezeket tanulmányozva, no meg Kovács Józsefnek a Forstner családdal foglalkozó sorait olvasva egy család életútja bontakozik ki.

|1|

Forstner Frigyes 1878-ban Lakompakon született. (ma Lackenbach, Burgenland) Pékmesternek tanult, és már a kezdetektől Sopronban dolgozott. Később le is telepedett városunkban. Egész életében a szakmájában dolgozott, különböző helyeken, legtovább Mühl pékmesternél a Bécsi utcában. Az 1930-as években a Szedresben nyitott egy rövid életű pékséget, amiről fotó sajnos nem maradt.

Forstner Frigyes 1905-ben feleségül vette Bertovits Paulinát. Külön érdekesség a házasságkötő levél harmadik oldala, ahol kiderül, hogy a vőlegény és menyasszony nem értik az anyakönyvvezető magyar nyelvű kérdéseit, ezért a tisztviselő németre fordította számukra.

Házasságukból három gyermek született: József, aki a Magyar Királyi Posta alkalmazottjaként levélhordó postás volt. Több éven át az Újteleki utca és környéke volt a területe. Többen emlékszünk még rá.

Paula előbb Márta nővér lett a budapesti Rókus kórházban, (így nevezték a magasabban képzett világi nővéreket) majd szülésznő lett.

|2|

A kép jobb szélén Róza, Dr. Kovács József édesanyja látható. Róza asszony férje, aki édesapja e dokumentumok elküldőjének, a Szent Imre Kollégium gépésze volt. Boldog családi életüknek egy tragédia vetett véget: a kollégiumban 1935-ben tűz ütött ki. Az oltási és mentési munkák közben a családapa hősi halált halt. E pótolhatatlan veszteség után a kollégium akkori igazgatója, Koszter atya intézeti varrónőként alkalmazta az özvegyet, ezzel próbált segíteni a támasz nélkül maradt kis családon. Róza asszony 1962-ben halt meg. Ettől kezdve Kovács Józsefnek családi háttér nélkül, önerőből kellett befejezni tanulmányait, majd megkeresni új helyét az életben.