Szeptember 1., avagy iskolakezdés anno

Keresés az archívumban

Helyszín

Kezdődik az iskola...és ez már régtől fogva így van...

A kicsi lány öntudatosan lépkedett a ragyogó őszi napsütésben. Fekete lakkcipője felnőttesen kopogott a macskaköveken, rakoncátlan fürtjeit hatalmas masni simította rendbe, fehér köténykéje makulátlanul ragyogott.

|2|

A hátitáskája is új volt, barna bőr, tele izgalmas holmikkal, könyvvel, palatáblával és szivaccsal.

Igyekezett kihúzni magát, hogy mindenki lássa, ő már hatéves, iskolás nagylány. Ma megy először a félve vágyott, izgalommal várt iskolába. A Szent Orsolya Rend első osztályába. Nagyon örült, de kicsit tartott is az ismeretlentől. Jó, hogy édesanyja erős kezébe kapaszkodhatott.

Hát igen, 1923-at írtunk. A 6 éves Magda ekkor lépett először a rend falai közé és 19 éves felnőtt hölgyként, képzett tanítónőként hagyta el végleg az iskola padjait.

|4|

Ez az intézmény a legfogékonyabb éveiben formálta, alakította, tanította a fiatal lelket, hogy felnővén igaz emberré, jó pedagógussá és odaadó családanyává váljék.

Rövidke történeti áttekintés: a Szent Orsolya Rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben. Elsődleges feladatuknak az ifjú leányok nevelését, elesett, szenvedő embertársaik gyámolítását tekintették.

Sopron a hetedeik város volt Magyarországon, ahol az Orsolya apácák letelepedtek és 1747-ben elkezdték oktató-nevelő munkájukat.

Hamarosan elemi iskolát hoztak létre, majd az évek folyamán, /1747-1942 között /ipari és vasárnapi iskolát, elemi és polgári tanítóképzőt, polgári leányiskolát és gimnáziumot, majd mezőgazdasági iskolát működtettek.

Természetesen a folyamatosan bővülő, szélesedő tevékenységek nagyobb és korszerűbb épületeket igényeltek, így azután a rend vásárolt, épített és átépített. A végső, egységes arculat kialakításával a tehetséges, fiatal építészt, Handler Nándort bízták meg, aki 1861-64 között létrehozta a ma is ismert épületegyüttest.

|5|

Most, a hivatalos adatok után lássuk Magda emlékeit:

„Eljött az iskola ideje és én a Szent Orsolya Rendbe kerültem, ahol azután 13 évig tanultam.

|1|

A belső I. osztályba íratott be anyám, ugyanis akkor két elemi volt, egy belső 4 osztályos, innen lehetett gimnáziumba vagy polgáriba menni. Itt tandíj is volt. A másik, a külső elemi 6 osztályos volt, itt nem volt tandíj, de a továbbtanulás is nehezebb volt. Ide általában a szegényebb gyerekek jártak. Mi ahogy tudtuk, segítettük őket, például év végén átadtuk az alsóbbaknak a tankönyveinket. Ez nagyon jó érzés volt, mert éreztük, hogy segítünk és felelősséggel is járt, mert egész évben vigyáztunk a könyveinkre, hisz tudtuk, hogy másoknak szüksége lesz rá. Karácsonykor ajándékokat is készítettünk számukra.

Nem ment könnyen az első év, mert még mindig játszottam volna. Szokatlan volt a szigorú napirend, de hamar belejöttem, és megtanultam, hogy a korlátok nemcsak szabályoznak, de védenek is, keretet adnak életünknek. Reggel misével kezdődött a nap, utána sorakozó volt és szabályos rendben mentünk az osztályba. Érdekes volt, hogy a nagyobb lányok felügyeltek ránk, mert 1934-ig az apácák tartották fogadalmukat, nem léptek ki az utcára, de még csak az ablakon sem néztek ki.

|3|

Az első tanító nénim egy kis növésű, aranyszívű apáca, Máter Lukrécia volt. Kedves szigorral vezetett be a betűvetés és számolás rejtelmes világába. Év végére mindenikünk megtanult írni és olvasni, pedig mi még palavesszővel írtunk a kicsi palatáblánkra, ez volt a mi füzetünk. Drága Lukréciának mindenkire volt ideje, pedig ötven kis buksi hajolt buzgón a feladatok fölé. Rendet tartott és fegyelmet, alkotó munka folyt az osztályban. Szerető szívvel emlékszem vissza ezekre az időkre. Talán ekkor érlelődött meg bennem, hogy én is tanító néni leszek.”

|6|

|7|

|8|

Farkas Lajosné, született Taby Magdolna (1917-2012)
Magdi néni, aki szinte egy évszázadon át élte Sopron mindennapjait - 1917 nyara óta 95 évesen bekövetkezett haláláig. Itt nőtt fel, tanult, lett szerelmes, asszony, anya. Felnevelt négy gyereket és közel 40 éven át tanította, nevelte a város nebulóit is. 1950-ben kapott végleges állást előbb a Halász utcai iskolában, majd az ’50-es évek végétől a Petőfi téren. 1972-es nyugdíjazása után még, testi-lelki erővel bírva, 15 éven át tovább okította, képezte, szerette a jövő nemzedékét régi fészkében a Petőfi téri suliban. Az utolsó pedagógus-éveit pedig a Jereváni fehér iskolában töltötte. És közben átélt forradalmat, háborút, a nyomasztó ’50-es éveket. Megélt örömöt, bánatot, félelmet, barátságot, csalódást; léte együtt lüktetett szeretett városával.

- Magda emlékiratai
- Környei Attila/ Adatok és gondolatok a soproni iskolai oktatás XIX. és XX. századi állapotáról S.Sz.1996/ 2–3. 130-132.o.
- A Szent Orsolya Rend története/ online
- Szent Orsolya Iskola honlapja

Fotók készítői
A történet kezdete és vége
1923
Kapcsolódó bejegyzés
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
Az Internátus épülete a Várkerület és a Széchenyi tér sarkán
1
Eredeti méret
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
A Díszterem
2
Eredeti méret
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
Az Internátus ebédlője
3
Eredeti méret
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
Az egyik hálóterem
4
Eredeti méret
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
A Zeneterem
5
Eredeti méret
A Szent Orsolya-rendiek internátusa
Az Internátus tanítójelöltjeinek munkaterme
6
Eredeti méret
Kapcsolódó irodalom

Comments

Harkai László | 2017. szeptember 27. 19:49

Magdi néni általános elsőben volt osztályfőnököm a Petőfi-téri suliban. Érdekes módon egy-egyébként rendhagyó-emlékem van róla! valahonnan jött az osztályba egy fiú,valamilyen Pali nevű,aki annyira piszkos volt,hogy a tanító néni saját kezűleg sikálta tisztára nyakát,fülét kezét! A gyereket azóta sem láttam,csak a ,,koszos Pali'' csúfnév maradt meg belőle. Bocsánat,ha ezzel esetleg kegyeletsértő lennék!

Kótai Mónika - szerkesztő | 2017. szeptember 28. 10:02

Kaptunk képeket abból az időből, mikor Magda már tanítónőként dolgozott, még az is lehet, hogy Önről is lesz egy gyerekkori fotó? :)

Harkai László | 2017. szeptember 28. 17:49

Érdekes módon a negyven-ötven évvel ezelőtti dolgokból nagyon sokra emlékszem,bezzeg a tegnapelőttiekre egyre kevésbé!A viccet félre téve nem nagyon emlékszem iskolai fényképezésekre,talán az esedékes kisdobos-úttörő avatások képezhetnek kivételt,bár kézzel fogható dokumentumaim nincsenek róla.Ellenben Édesanyám,mint ruhagyári varrónő varrt számomra egy fényes,és egy matt anyagból készült iskola köpenyt,amiket fel kellett vennem,és az igazgató kiséretében végig kellet járnom az összes osztályt,mintegy követendő példával elöl járva!Gondolom iskolatársaim,illetve azok anyukáik finoman szólva nem voltak ezért ,,hálásak'' nekünk!Elnézést kérek,ha ismét,, hosszú lére'' sikerült eresztenem a mondanivalómat,mi több lehet,hogy nem is idevágó a dolog!

Harkai László | 2018. október 9. 19:06

Milyen érdekes: Most fedeztem fel ezen az iskolai értesítőn (dr)Hümpfner Olga nevét,aki a Petőfi téri általános iskolai tanulmányaim idején Ő volt a városi iskolaorvos,mi több a mi sulinkban volt a rendelője!Mind a mai napig meg van-legalább is a bejárata-az akkori díszterem mellett,amit manapság rendezvény-teremnek aposztrofálnának.Ebben a volt díszteremben manapság-többek közt-,,occó'' termék vásárokat szoktak tartani!

Kótai Mónika - szerkesztő | 2018. október 10. 15:27

Érdemes hát papírrégiségeket is bemutatni.:)

A bejegyzés létrehozása: 2017. szeptember 27.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.