Volt egyszer egy erdei játszótér...

Keresés az archívumban

Sopron nem csak városképileg szép és érdekes, de külön áldás, hogy a környéke is gyönyörű. Szelíd dombok és hegyek övezik, ahol romantikus erdők, kellemes kirándulóhelyek voltak és vannak. Itt a természetkedvelők kedvükre barangolhatnak és gyönyörködhetnek.

|1|

Élt ebben a városban egy 5 éves kisfiú az anyukájával. Legkedvesebb szórakozásuk a séta, kirándulás és az erdőjárás volt. A kisfiú jó megfigyelő volt, nem csak a várost ismerte már kicsi korától kezdve, de a környező erdőkben is jól kiismerte magát. Egy nap a Fenyves szálló környékén sétáltak, így szólt az anyukájához:

- Tudok egy játszóteret az erdőben. Megmutassam?
- Hát persze, kíváncsi vagyok rá!

Erre a kisfiú kézen fogta anyukáját és elvezette az Ojtozi úton át a Zichy rétre, ahol valóban egy aranyos kis játszótér volt. Sűrű erdő vette körül, hatalmas tölgyfákkal. A gondosan karbantartott réten ritkásan álló tölgyfák ligetet alkotva vetettek árnyékot az ott pihenőkre és a játszó gyermekekre. A rét szélén kis patak folydogált: a Gida patak. A réten gyerekekre méretezett kicsi asztalok és padok voltak elhelyezve, még sátortető is volt egyik-másikon. Mintha valamelyik Grimm meséből kerültek volna elő….

|2|

Volt ott mindenféle játék: várszerű erőd, amit ostromolni lehetett, gúla, amire fel lehetett mászni mérleghinta, de a legjobb az volt, hogy pillangókat, tücsköket, szöcskéket és bogarakat lehetett kergetni, megnézni. Természetesen a jó levegőben sem volt hiány.

|3|

Attól kezdve sokszor jártak oda. Az anyuka leült egy pici asztalhoz és olvasott, vagy a gyerekeket nézte, a kisfiú pedig az unokatestvérével és a többi gyerekkel játszott egész délután. Néha odaszaladtak pihenni, gyümölcsöt, szendvicset enni.
Nem csak ők jártak oda, hanem nagyon sokan, ott mindig lehetett játszópajtást találni. Az egykori gyermekszanatórium kicsiny betegeit is naponta idehozták. Boldogan szaladgáltak a réten, élvezték a szabadságot, a jó levegőt.
Jó volt itt lenni.

|4|

Aztán a kisfiú megnőtt és az erdei játszótér lassan feledésbe merült. A kisfiúból apuka, az anyukából pedig nagymama lett, aki még mindig szeret az erdőben sétálni. Nemrég a Zichy réten sétálva eszébe jutott az erdei játszótér. Nosza, megkereste, hát biz’ alig találta meg, mert a természet szinte teljes mértékben visszahódította. A sűrű bozótban még mindig megvannak a kis asztalok és padok maradványai. Az árnyékot adó öreg tölgyfák közül néhány kidőlt és ott pusztul, enyészik tovább… egyszóval lehangoló látvány.

|5|

A mai gyerekek más játszótéren játszanak, ami nincs innen messze: fő erénye, hogy autóval teljesen megközelíthető, sőt külön parkolója is van, a játékok pedig megfelelnek a jelenlegi EU normáknak… Eközben az egykori erdei játszótér enyészik tovább. Pár évtized múlva már semmi sem fog látszani belőle, csak az emlékeinkben él tovább.

A jelenlegi állapotok illusztrálására az indafotóra tettem néhány most készült képet, a linkekre kattintva megnézhetők.
Linkek:
http://indafoto.hu/tacsifoto/image/21554569-aa548a78/user
http://indafoto.hu/tacsifoto/image/21554567-fb0e4f1f/user
http://indafoto.hu/tacsifoto/image/21554505-e51988ac/user

Fotók készítői
Képek beküldői
A történet kezdete és vége
1972-től napjainkig
Szerző

Comments

Both István | 2014. augusztus 28. 19:59

Gyönyörű és megszívlelendő történet. A '70-es években családi kirándulás során jártunk ezen a szép helyen. Kár, hogy ma már az enyészeté. Köszönet Tacsinak a képekért és a kedves megemlékezésért.

Tarcsai Mária | 2014. augusztus 29. 06:41

Én köszönöm, hogy megírhattam. Én is nagyon sajnáltam, amikor megláttam a jelenlegi állapotában. Ennek a játszótérnek 50 év múlva már nyoma sem lesz, e térkép alapján aligha lehet majd megtalálni, mert nem pontos.

Megjegyzésként hozzáfűzöm, hogy a térkép részlet az akkoriban használt "Soproni hegység turistatérképe" A Kartográfiai Vállalat évszámot ugyan nem tüntetett fel, de azóta 3-4 térképet is kibocsátottak. Jellemző az akkori térképekre, hogy minél jobban közeledünk a határhoz, annál pontatlanabb, és a határnál véget is ér a tájékoztatás. Ott van a világ és a térkép vége. Ennél még mulatságosabb turistatérképem van 1958-ból, abból ma már nem igen lehetne kirándulni. Igaz, a határőrök előbb elkapták a kirándulókat, mint hogy a "térkép széléig" érhettek volna.

Más: az "Erdei játszótér favára 1972-ben" című fekete-fehér fénykép Varga Jenő családi albumának része, ő és kedves felesége bocsátották rendelkezésemre a digitális változatot azzal, hogy a sopronanno képtárába kerülhessen.

| 2014. november 18. 19:16

De jó olvasni és látni Mária! Nagyon kicsi korunkban öcsémmel minket egy ismerős kedves nővér (bizonyos Katka néni) vitt el néhányszor némi madárlátta eleséggel erre a játszótérre. Emlékeimben valóban úgy él, mint ahogy azt a képek visszatükrözik. Köszönöm!
Felmentünk a Lövér buszvégig, ott a sarki fodrászüzletnél egyenesen tovább kellett menni hosszasan, majd balra fordulni és már ott is voltunk! Szép emlékek!

| 2014. november 23. 11:04

Igen Rezső, nem jutott eszembe a vezeték neve, köszi!

A bejegyzés létrehozása: 2014. augusztus 28.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.