Volt egyszer egy kék-keri

Hozzászólok
1955. Osztályterem és kötelező iskolai viselet
1956. Ballagás után az iskola udvarán
1958. Május 1. felvonulás kék tányérsapkában
1959. Kék-keris tányérsapka
1963. Osztálykép az iskola udvarán 1.
1963. Osztálykép az iskola udvarán 2.
1965. Ballagás az iskola előtt
1996. Találkozás Szabó Kálmán tanár úrral
1955-ben érettségizettek ballagása
1955-ben érettségizettek ballagása
1955-ben érettségizettek ballagása
1955-ben érettségizettek ballagása

Az egykori Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi tagozata (röviden kék-keri) a Jelenlegi Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskola helyén, a Ferenczy János utca 3. szám alatt működött.

Az épületegyüttes, az úgynevezett Anyaház az 1849-ben alapított Isteni Megváltó Leányai tanító és betegápoló rend tulajdonában volt. A kolostor mellett különböző oktatási intézmények tartoztak hozzá.

Az első világháborút követően az országban szükségessé vált további iskolák megnyitása, ehhez a feladathoz kapcsolódva a rendház 1922. szeptember 1-én megnyitotta a négy évfolyamú női felső kereskedelmi iskolát a hozzá tartozó internátussal. Az iskola 1927 decemberéig az Anyaház Klebelsberg utcai épületében működött, ekkor költözött át a nagy anyagi áldozattal és az akkori kormány anyagi támogatásával épült Szent József- intézetbe (jelenleg itt működik a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Kar). Itt folyt a tanítás 1942-ig, mikor is a Szent József-intézetet hadikórházzá alakították. Az iskola ekkor visszaköltözött az Anyaházba. A helyhiány miatt délelőtt és délután is folyt tanítás. Ez az állapot a hadi kórház megszüntetéséig tartott.

|1|

Az egyházi rendek megszüntetése (1948) után a különböző oktatási intézmények átalakultak, voltak, amelyek meg is szűntek, de a kereskedelmi oktatás továbbra is megmaradt. Az 1948/49-es tanévben a Kereskedelmi Leányiskola folytatásaként az Állami Kereskedelmi Középiskola működött négy osztállyal. A következő két tanévben az iskola a Közgazdasági Leánygimnázium elnevezést kapta. 1953-től 1967-ig az iskola neve Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozata. A kezdeti, évfolyamonként egyosztályos képzést fokozatosan felváltotta a két osztályban való oktatás, sőt az addig leányiskola fokozatosan koedukált iskolává alakult. Az 1967/68-as tanév újabb profilváltást hozott az iskola életébe: ekkor indult első ízben két vendéglátós osztály, ebből jött létre a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskola.

Itt városunkban közismert, köztiszteletben álló tanárok oktattak. Az iskola 1942-43 évkönyvét tanulmányozva olvashatjuk, hogy többek között tanított itt Autheried Éva, Bedy Antal, dr. Hein Tádé, dr. Patthy Imréné Hadzsy Leona dr. A későbbi években Eleméri Anna, Bolemann Márta, dr. Jászberényi Antalné, dr. Forgó Béla, Lapos Árpád, dr. Lugasi György. A korábbi és későbbi években itt oktató tanárok felsorolása koránt sem teljes.

|9||10||11||12|

A tantárgyak megfeleltek az iskola céljának és a kor igényeinek. Korábbi években nagy hangsúlyt kapott a magyar német és francia nyelv és levelezés, könyvvitel, gyorsírás ás gépírás, kereskedelmi számtan, jogi ismeretek stb. A technikummá alakításkor a gyors és gépírás, valamint levelezés oktatása elmaradt, helyette bevezették a statisztika és a tervezés tantárgyakat, valamint a könyvelés jóval nagyobb hangsúlyt kapott.

|2||3|

Az iskola mindig lépést tartott a változó világgal. Bevezetésével egy időben kezdték oktatni a kettős könyvvitelt, az egységesített számlarendet, az evolut könyvelési módszert, sőt, a számrendszerek és lyukkártya rendszerek ismeretével már bepillanthattunk a messzi jövő számítógépes világába is.
A kék-keri az utolsó osztályok kibocsátása után gyakorlatilag is megszűnt és 1975-től teljes mértékben átadta helyét a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskolának. A kereskedők és könyvelők képzése más iskolákban folyt tovább, de az egy másik történet.

|5||6||7||8|

Ezzel rövid ismertetőm végére értem. Joggal kérdezi az iskola iránt érdeklődő kedves olvasó: De miért éppen kék-keri lett az iskola neve?

|4|

Nos, akkoriban a középiskolásoknak nem csak kötelező iskolai köpenyt kellett hordani, hanem egyensapkát is. Az 1950-es években a szovjet katonai sapkához hasonló úgynevezett „ködvágó” sapkát (csak a sötétkék szín volt az eltérés), amit általában a Kádfürdő sarkán kotortunk ki az iskolatáskákból, és fejünkre téve fordultunk be a Ferenczi János utcába. Hazafelé fordítva: sapka le, táskába be. E cikk írója a ködvágó kor diákja volt. A későbbi években ezt a viseletet tányérsapka váltotta fel. Minden diák, még a gimnazisták is hasonló sapkát viseltek, csak színben tértek el egymástól. Iskolánk megkülönböztető színe a sötétkék lett, a Fáy iskola diákjainak sapkája zöld. Nos így született meg a kék-keri és a zöld-keri.

Az alábbiakban tablóképekből válogatunk:

1945-ben végzettek tablója
1949-ben végzettek tablója
1952-ben végzettek tablója
1953-ban érettségizettek tabója
Kék-keristák tornászcsapata 1954-1955-ben. Balról Tóth Antalné Karola néni tornatanárnő, edző, a lányok balról jobbra: ismeretlen, Balogh Erzsébet, ismeretlen, Fekete Éva, Zólomy Katalin.
1955-ben végzettek tablója
1956-ban végzett osztály
1957-ban végzettek tablója
1958-ban végzett osztály tablója
1959-ban végzettek tablója
1962-ben végzett osztály
1964-ben végzettek tablója
1966-ban végzettek tablója
1966-ban levelezőn végzettek tablója
A történet kezdete és vége: 
1922 - 1975
Szerző: 
Tarcsai Mária
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2014. április 24.

Hozzászólások

Moser Aranka (Pauliné) képe

Volt egy története számomra a "kék keriről". 1965-ben ide jelentkeztem, felvételiztem,de sajnos hely hiányában nem kerültem be a suliba, ezért a másodiknak bejelölt Széchenyi gimibe automatikusan felvételt nyertem! (A jelölés oka a gimi világoskék sapkája volt.)

Tarcsai Mária képe

Nagyon köszönöm, hogy ez a kis írásom megjelenhetett a Sopron anno honlapján. Külön öröm, hogy ez a cikk és az összegyűjtött képek bemutatása teljesen új módszerrel történik. Hogy minden tökéletes legyen, sokat fáradozott webmesterünk: Wallon Hárs Viktor és Kótai Mónika is.
Hatalmas köszönet egykori keristák közül volt kedves munkatársaimnak: Szerdahelyi Ödönné szül. Laszke Máriának, Stöckert Istvánné szül. Nagy Annának , Tóth Győzőné szül. Regdon Gizellának, Tirnitzné Irénkének.
Kedves ismerőseimnek: Bella Kálmánné született Metzger Franciskának, Bertáné Szita Myrának és végül, de nem utolsó sorban testvéremnek: Tarcsai Veronikának, akik a családi képeiket rendelkezésemre bocsátották, digitalizálásába besegítettek, közvetítettek, élményeiket megosztották velem és velem szurkoltak, hogy a cikk jól sikerüljön. Bizony volt olyan kép, amit kétszer, háromszor is digitalizálni kellett, hogy nagyításra alkalmassá váljon.
Rengeteg eseményt, élményt stb. írhattam volna még, de abban bízok, hogy a z egykori kék keristák hozzászólásaikban megosztják velünk az emlékeiket .

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Mi tartozunk köszönettel!

Kalmár Lajos képe

Tisztelt szerkesztő. 1955 szeptemberében az iskolában indult egy ipari tanuló képzés is ahol cukrász,szakács valamin bolti eladók /élelmiszer,ruházati ékszer, papír és írószer/ oktatását végezték.Az osztályban voltak akik kettő év után kapták meg a bizonyítványt de voltunk akik csak három év után váltunk szakmunkássá. Osztályfőnökünk Dr Faragó Béla volt.

Tarcsai Mária képe

Nem inkább Dr. Forgó Béla volt az osztályfőnök?

Tarcsai Mária képe

Köszönöm, hogy ezt megemlítette, valójában abban reménykedek, hogy hozzászólásokból kiderül, mi mindent lehetett még ott tanulni. Tanulmányaim alatt végig létezett egy két éves iskola a gyors és gépírást tanulóknak, irodavezetőknek. Ez az iskola korábban is létezett, mert keresztanyám valamikor 1920- 25 között ezt az iskolát végezte el. Sok tanulót ismertem itt, van olyan is köztük, aki jelenleg is barátnőm.

A kereskedelmi tanulókról is tudok, hisz a nyári kötelező szakmai gyakorlatokon nem egyszer együtt dolgoztunk velük a kereskedelemben. Sokat ismerek közülük, kiváló üzletvezetők, bolti, áruházi eladók lettek mind. Az utolsó években vendéglátóipari tanulók is voltak, délutánonként hallottam, ahogy franciául tanulnak a szakács és cukrász tanulók. Nyelvtanáruk Bolemann Márta néni volt, aki csodálatos szépen beszélt franciául. Élvezet volt hallgatni.

Attól függetlenül, hogy egy épületben tanultunk és közös tanáraink voltak ezekkel az iskolákkal, valamilyen módon mégis különálló intézmény volt mindegyik.

Kalmár Lajos képe

Elnézést igen Dr Forgó Béla