Az első a felvonulók közül a fotós. Véleményem szerint az időpont közelebbről május elseje déltájban. Rövidesen nyüzsögni fog a Lenin körút (Várkerület) felől zászlókkal, táblákkal a gyárak, egyéb üzemek, iskolák stb. stb. dolgozó népe, hogy a nagy felvonulás záró akkordjaként elfogyassza a papírtálcán eléje tett virslit, mustárt és egy szelet kenyeret. A fák alatt még meghallgatják Kurilla Gyárfást a sajnos egyetlen műsorszámával, a Bánk bánból a Hazám, hazám... nagyáriát. Nehezen tanult, a Zeneiskola felajánlásaként győzködtek vele. Fiatal voltam, szép időben, oszolj után még volt energiám az éledő természetben sétálni egyet.
Vajon hányan tudták a tömegből, hogy ki lehetett az a Hatvan Ferenc? És a Dunántúli Turista Egyesület tagjai merre jártak? A háború nyomait sebtében eltüntették, majd évek múlva felhúzták a Fenyves Szálló falait, alig hagyva meg valamit a régiből. Ma pedig már semmi sem emlékeztet a hátunk mögött hagyott háború előtti időkre. Még a hotel neve is a Maróni elődjéről, a Lövér szállóról került ide fel.
Egy darabig volt Hatvan Ferenc utca a Lőverekben, a Lánzséri út felső szakaszát a Városszépítők javaslatára nevezték el Hatvan Ferenc tanárról (1860-1929), a Dunántúli Turista Egyesület elnökéről 1978-ban tanácsi határozattal, de nem jelölték ki, s 2001-ben beolvadt a Lánzséri útba. Így múlik el a világ dicsősége...
/A fotó az Ajánlott link alatt található linkre kattintva nagy felbontásban letölthető. - A szerk./
