A Bécsi utcában, Heimler soproni topográfiája szerint 18. szám alatt, 1936-ban Mühl Nándor és Zehtner Zsuzsanna tulajdonában volt ház emeleti ablaka rányílik a városra. A jó széles kilátás elér egészen a Károly-magaslatig. Elöl hegyesedik a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, egykori johannita templom tornya, félig mögéje bújva a várostorony, a Kecske templom, és jobbra szerényen még egy torony, az evangélikusoké. Érdekes és szokatlan arányok. Beleértve a terepszinteket is. Felettük magas az ég, rajta szélfújta kisebb-nagyobb felhőpamacsok. Egésznapos kellemes tavaszi meleg után nem érdemes még becsukni az ablakot. Ezt olvasom le a látképről. Mende Gusztáv alája írhatta volna: Felhőtanulmány. Az elmúlt évszázadban még boltban árulták fényképészeknek a felhőképeket, amelyek az előhívóban kerültek a más exponálást kívánó épületek negatívjai fölé. Ennek a felvételnek nem a város látványa a lényege, hanem az a friss, szabad levegő, amely akadálytalaul áradhat befelé. Élvezni lehet és élvezni kell. A művész egy festményen majd visszaadja ezt az áradást.
Hozzászólások
Az akkori fotósok, hogy ezek a felhők ilyen szépen "kijöjjenek", objektív szűrőket használtak előszeretettel...igaz?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nekem az a furcsa, hogy a Károly-magaslaton nem látni kilátót. Lehet, hogy a lencse hibája, de ha nem, akkor inkább 1934-35-re tenném a fotó készítésének idejét, mert 1933-ban még látható volt a fa kilátó, 1936 -tól pedig a kő kilátó vigyázza a vidéket...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Éppen egy időjárási front átvonulása után vagyunk, a kép nagyrészén sűrű réteges gomolyfelhők láthatók, de estére valószínüleg már kiderüt az ég.