Fontos szerep jutott a család életében az akkor még „cselédnek” nevezett háztartási alkalmazottnak, a „főző-mindenesnek”. Ennek helyes kiválasztásától függött sok tekintetben a család jó közérzetének foka.
Anyám bámulatosan értett ezeknek a falusi lányoknak kiválasztásához és neveléséhez. Sohasem vette igénybe a cseléd-szerző irodák, a „zubringerek” szolgálatát. A konyhai kabinet-változásokat mindig úgy oldotta meg, hogy a távozó cseléd közvetítésével, vagy annak ajánlatára fogadott fel újat. A felfogadás előtt a jelöltnek a keresztkérdések tömegére kellett válaszolni: milyenek az otthoni családi viszonyok? – hány rend ruhája van? – tisztán tartja-e magát? – van-e szeretője? – és így tovább. Behívatta a lány szüleit, azokat is kifaggatta, és csak ha minden tekintetben kielégítő választ kapott, akkor kötötte meg a szerződést. A Katik, Rózák, Erzsik a nálunk töltött idő alatt csodálatos metamorfózison mentek át: az esetlen mozgású, bámész, ügyetlen falusi lányokból anyám, nem mindig türelmes szigorral fürge, udvarias, értelmes, ügyes és erkölcsös, a háztartás és a főzés minden ágában otthonos háziasszonyokat faragott, akik után két kézzel kaptak a komoly szándékú legények. Anyám valamennyit számon tartotta még sok évvel távozásuk után is. Még a családi időszámítást is, évszámok helyett az ő nevükkel jelölte, úgy, ahogy a kínaiak a Tang, Sang és egyéb dinasztiákkal határozták meg birodalmuk egyes korszakait. Így például Irén húgom a „kópházi Kati”, Kálmán öcsém a „boti Róza” idejében született, az első világháború pedig a „bogyoszlói Erzsi” idejében tört ki. Még ma, annyi évvel anyám halála után is meg-megjelennek nálunk az egykori Katik, vagy leszármazottjaik, hogy fenntartsák azt a kapcsolatot, amely anyám áldásos „pöröléséből” és apám csitító jóságából fakadt.