Célunk volt a nagyobb lakás. Lehetőleg olyan házban, amelyben udvar, illetőleg kert is van, ahol gyermekeink: a kis Zolika és az akkor várt gyermek jó időben kint tartózkodhatnak majd a levegőn, és játszhatnak akár felügyelet nélkül is. Hogy ne kelljen őket kocsiban vagy gyalog sétáltatni az utcán. Ennek a célnak megfelelő lakást természetesen inkább a külvárosban lehetett találni.
Hamarosan találtunk is egy alkalmasnak látszó lakást, eddigi utcánkkal, a Balfi úttal párhuzamos Malom utcában. Az utca elején, éspedig az utca északi oldalán az 5. házszámot viselő hosszú, földszintes házban. A ház kapuja középen van. Tőle jobbra is, balra is az utcára 5-5 ablak. A kapun belépve baloldali, másképpen kifejezve, a nyugati szárnyon lakott valamikor (1874-1877) szüleivel a kis Lehár Ferenc, a későbbi világhírű operett komponista. Emléktábla ékesíti a háznak ezt a szárnyát.
Mi a háznak a jobboldali, tehát a keleti szárnyát béreltük ki. (A ház tagoltsága ma (1967) is ugyanaz a helyiségek számát és elrendezését tekintve, csak a lakások száma változott.) A kapun belépve öt lépcsőt kell menni felfelé a változatlan irányban tovább vezető főfolyosón. A folyosónak mindjárt az elején jobbra is, balra is nyílik egy-egy kétszárnyas ajtó: az illető lakások főbejáratai. A nem nagyon hosszú főfolyosó egy ajtóhoz vezet, amelyen át több lépcsőn lemenve az udvarra, majd tovább a kertbe lehet jutni. Az udvar (kert) mélyebben fekszik, mint a ház előtti utcaszint. Még az udvarra nyíló ajtó előtt közvetlenül a főfolyosó jobbra, balra elágazik egy-egy mellékfolyosóra. Ezek végében vannak az illető lakások mellékbejáratai. A középső szobából észak felé nyílt egy udvari szoba. Ez utóbbiból ajtó vezetett jobbra egy hosszúkás fürdőszobába, míg nyugat felé egy elég nagy konyhába, ahonnan ajtó nyílt a mellékfolyosóra.
Bár elég unalmas külsejű külvárosi utcában állott a ház, az abban bérelt lakásunk mégis szép lakás volt. A három utcai szoba ablakai délre néztek, és a szobákba besütött a nap. Az udvari ablakokon ellenben sohasem. Mégis az udvari szobát rendeztük be hálószobául, mert mellette volt a fürdőszoba. A három egymásba nyíló utcai szoba reprezentatív szempontból is nagyon tetszetős volt.
Udvari ablakaink alatt még az udvaron nagy diófa és egy zöldringló fa állott. Ezt a részt a többi udvartól orgonabokrok választották el.
|1|
A kert első részében egy nagyobb, kör alakú területen füves gyep, körülötte gyalogút, az útnak mind külső, mind belső szélén piros, illetve fehér virágú pünkösdi-rózsa tövek sorakoztak A gyalogúton kívül eső területeken főként virágágyak voltak, helyenként egy-egy gyümölcsfa: cseresznyefa, körtefa.
A kert hátsó részében konyhakerti ágyások s gyümölcsfák. A kertnek ebben a részében, az orgonabokrok háta mögött én is fenntartottam a magam részére egy virágágyat, amelyben az évek folyamán sokféle virág termesztésével próbálkoztam. Minden évben mással. Így az első évben magas növésű, nagy virágú csodás bársonyvirágaim voltak abban. Az egyik következő évben szépen díszlett benne a gaillardia (másként papagájvirág, kokárdavirág, Mahlerblume). A gaillardiákból [Apostagra] is vittem töveket. Azok ott megeredtek, és az ottani kissé futóhomokos területeken is évről évre rendszeresen bőven virágoztak az egész éven át minden különösebb ápolás nélkül. A soproni kert nyugati kerítése mentén gyűszűvirágaim is voltak.
A kert végében drótkerítés volt, amely nem egyenes irányú, hanem követi az Ikva patak kanyarulatát. A patak itt nyugat – kelet irányban folyik. A hátsó kerítés bal szélén egy rendszerint zárt ajtón át ki lehet jutni a patak füves partjára. A patakon túl, a patak mentében egy darabon a szegényház udvarának téglakerítése húzódik.
A lakást már 1936 nyarának elején kivettük és lefoglalóztuk a ház tulajdonosnőjénél, özvegy Lehner Mihálynénál. Amikor nyári utazásomból augusztus végén hazaérkeztem, a velem utazni nem akaró, otthon maradt Hildus már az új lakásban fogadott. Hazatérésemet meg sem várta, és egyedül intézte el az egész átköltözködést. Hozzá még áldott állapotban is volt szegényke.
|2|
Eladó lett volna Lehnerék hálószoba bútorzata is. Felajánlották megvételre. Hálószoba bútorunk – ha nagyon régi is – de volt, és így mi inkább olyan más bútort vettünk, ami a nagy lakásunk bebútorozásához még hiányzott. Így szép, biedermeier íróasztalt, kétszárnyas üvegajtós könyvszekrényt vásároltunk a helybeli Weidinger József asztalos bútorraktárában, akit Horváth József tanár kollégám nekünk ajánlott. A két hozományba kapott biedermeier székünket is áthúzattuk. Vettünk két fehér ruhásszekrényt, valamint egy vaságyat. Csak így tudtuk éspedig éppen nem zsúfoltan bebútorozni a főbejárat melletti nagy szobánkat és a „hátsó” kis szobát.
Az új lakásunk, megint csak közel esvén Lovas Jánosnak a Híd utca és a Balfi út kereszteződésében, ennek délnyugati sarkán lévő fűszerkereskedéséhez, továbbra is itt vásároltunk könyvre, havonta fizetve számlánkat. Borbélyom is közel akadt: a két utcával északabbra fekvő Halász utca keleti vége felé a Balikó-féle borbélyüzlet.
A Dér család régi fészke. A nagyszülőktől örökölt szőlőben, gyümölcsösben nyaraltak és dolgozgattak, itt találkozott a rokonság.
Comments
Dér Zoltán visszaemlékezéseiből az 1958-at követő időszakról csak töredékek maradtak fenn. 1976-ból származnak a következő sorok: „A színházbérleti estémen Lehár Ferencnek a „Cigányszerelem” című operettjét adták. Én nem idegenkedem az operettmuzsikától sem, de nem az operett a legfőbb zenei irányom. Lehár Ferenc más vonatkozásban is érdekel. Mert lakószobámban élt egykoron a gyermek Lehár. De meg feleségemnek, a jó Hilda Mamának Lehár volt a legkedvesebb zeneszerzője.”
Megjegyzésem: Miután Zoli bácsi egyedül maradt és a ház bal felében lakó Zomboriék (Regina és férje, Imre) vették gondozásukba, feladta a ház jobb felén a nagy lakást, és átköltözött a másik oldalra, „Lehár szobájába”. (JÁ saját emléke, aki Reginával távoli rokonságban volt.)