Dr. Nelky József (1846-1907)

A 19. század második felének és a következő száz év elejének soproni ügyvédei között nem egy akadt, aki nem csak energiát, hanem pénzt is tudott és akart áldozni a köz hasznára. Ezeknek az életútja sok szempontból hasonló. Amikor a társadalom már tapasztalhatta hozzáértésüket, s ezzel egy időben irodájuk szilárd anyagi alapon állott, akkor beszervezték őket induló egyesületek, vállalkozások jogi hátterének megfogalmazására, biztosítására. Kettőn állt a vásár: A Tömördön (horvát és magyar lakosságú kis község Vas vármegye, kőszegi járásában) 1846-ban született Nelky Józsefben is megvolt a készség, hogy segítsen lővertulajdonosok, énekkar, színtársulatok gondjain. Még nem alakult meg a Soproni Városszépítő Egyesület, amikor — 1862-ben — összeültek azok a városlakók, akiknek módjuk volt a meleg nyarakat a domboldalakban épített villájukban tölteni. Ettől kezdve nem volt év, hogy ne lehetett volna hallani utak kijelöléséről, ezek részére telekrészek ingyenes felajánlásáról, a közbiztonság érdekében önkéntes hozzájárulással csőszök fogadásáról, az énekesmadarak védelméről, szabályrendelet szorgalmazásáról, fürdő építéséről, villamosvasút nyomvonaláról vagy magáról a közvilágításról. Ahogy növekedett a lővertulajdonosok száma, úgy szaporodtak a megoldandó feladatok. S ezek nyomán a viták egymás között és a viták a város vezetőségével.

Nelky mint a Lőverbizottság elnöke fáradhatatlanul harcolt a fejlődésért és a visszahúzó erők ellen. A törvényhatósági bizottság tagjaként volt is beleszólása az ügyekbe. Az ügyvéd haláláig dolgozott azon, hogy az addig már saját költségükön felállított 63 petróleumlámpát a város átvegye, hiszen mindenki érdeke, hogy kétes elemek ne bújhassanak meg a sötétben, ha a tulajdonosok nem győznék a további kiadásokat. Nelky javaslatát erdei forrásfürdő létesítésére lelkesedéssel fogadták ugyan, de a részvénytársasághoz nem gyűlt össze a pénz. Egy Kaltenböck nevű mérnök azonban létrehozta a mai Lőveruszoda elődjét. Ha Nelky tovább él, bizonyára a közösségé lett volna a létesítmény. Másik javaslatát, a villamos vonalának meghosszabbítását a lőverekbe, szintén a Sors közbelépése miatt nem valósíthatta meg. Egy harmadik, a szállodaépítés ugyancsak a későbbi időkre maradt.

Nelky egyike volt azoknak, akik a város magyarosodását igyekeztek előmozdítani. Akár a német kórusok mellett 1875-ben megszervezett Férfidalkörre, akár a magyar színtársulatok támogatásának különböző módjaira (Színpártoló Egyesület 1885-től, színügyi bizottság a városnál), akár az 1877-ben alakult Soproni Irodalmi és Művészeti Kör tevékenységére (műsoraira és a cseregyerek-akció szorgalmazására) gondolunk.

A hirtelen halálról (amely 1907. április 30-án délelőtt következett be) és a temetésről hírt adó újságcikkek végeláthatatlan tömegről szólnak. Jelen voltak testületileg, vagy legalább is nagy számban a Katolikus Konvent (amelynek tagja volt), az iskolaszék, az elemi iskolák, a Takarékpénztár, a Kaszinó (amely választmányi tagját vesztette el benne), a Lőverbizottság stb. Négylovas hintón vitték a koporsót a Hosszú sor 1.-ből a régi Szent Mihály-temetőbe. Előtte furgon szállította a koszorúk tömegét. Utána özvegye, 33 évig hites társa, Nérey Matild és a család haladt. A gyászszertartást a városplébános tartotta, két káplán segédletével. A Férfidalkör pedig énekelt.

A családi sírbolt felett máig Lukácsy Lajos kapuvári szobrászművész Krisztus-szobra áll őrt (bár mögötte a fal egyszer a Híd utca felé kidőlt). Emlékét nem őrzi utcanév, s Felsőlőver úti villáját előbb gyökeresen átalakították, majd lebontották.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.