Részlet a kötetből:
"I. rész 1848-1873
A Kottaun Lipót társulat időzött Sopronban, amikor 1848. március 15. betetőzi Sopronban is a magyar nemzeti érzés kiteljesülését. Kívül és belül erősen magyarosodott Sopron, nemcsak az utcák felírásai, nemcsak a bolti cégérek szövege volt vagy teljesen magyar, vagy legalábbis kétnyelvű, nemcsak az iskolában lett magyar a tanítás nyelve, de a magyar géniusz termékei felé fordult a figyelem irodalomban és zenében is.
Ez magyarázza meg, hogy az új színház építésénél már szóba kerül a magyar színészet és íme 1848-ig alig múlik el év magyar színészek vendégjátéka nélkül. Egy volt a baj. Láttuk, hogy húsvét után a soproni közönségnek nemigen kell a színház, márpedig csak olyankor volt szabad az épület, így a magyar színészeknek a közönnyel kellett megküzdeniök, amellett, hogy főleg Pokorny elsőrangú előadásai is leküzdhetetlen versenyt jelentettek; kevés volt a magyar színész, a javát a Nemzeti Színház és a nagyobb városok szívták el, Sopronba csak másodrendű együttesek tévedtek be.
Mikor Pokorny az első évadot húsvét után meghosszabbította, tapasztalnia kellett, hogy a kései évszak nem kedvez a színház látogatottságának. De ezenkívül megjelent az első magyar színigazgató a városnál, Fekete Gábor nevű és májusra 12 előadás erejéig kérte az épületet. A városnak nem volt ellenére, de 100 ft. óvadékot kívánt és minthogy a színház berendezése vadonatúj és korszerű volt, szakképzett színpadmester szerződtetését („bizonyítványokkal ellátott erőműves”). Fekete májusban tényleg megjelent, azonban Pokorny nem engedte át neki a színházat május 12-ig és a tanács sürgetésére azt felelte, hogy egy estét már átengedett amugyis, és nincs kifogása, ha az Erzsébet-kertben az arénában játszanak is a magyarok, persze bizonyos kártérítés ellenében. Sajnos pontosan nem tudjuk, mikor kezdett Fekete játszani.
Ebben az időben a magyar színészet támogatása inkább nemzeti ügynek számított és a bírálatok kesztyűs kézzel bánnak a nemzet napszámosaival, mégis Feketéről nem egyszer olvashatunk kevéssé biztatót. Mégis a Regélő c. lap szinte újjongva fogadja őket Sopronban: „Múlt hét elején aggatá fel a dunántúli színésztársaság nagyérdemű jegyhordozója némi diadalérzettel az első magyar színjegyét német színházunkra.”
Úgy látszik, ez a színlaposztó volt a legérdemesebb a társulatban, mert ugyanaz a lap elmondja, hogy Munkácsyné állandóan húzza a vállát, mintha repülni szándékoznék, Egedi nőies hangon beszél, Török pedig majd abba bukik bele, hogy esténként teherhordója a társulatnak, a főszerepeket mindig ő adja. Így érthető, hogy a közönség Pokorny előadásai után nem nagyon sietett a színházba. Az első előadások közt szerepel a francia Lázár, a pásztor című színmű. Június 5-én azonban korának legnagyobb magyar színművésze Egressy Gábor lép fel a Hamletben, majd Dumas Kean-jében. Még egy harmadik este is szerepelt, de erről a Regélő nem kapott már tudósítást." Ámbár a társulat nem tudott felemelkedni Egressy mellé, („A többiek megjelenésbeli késedelmükért, össze nem vágó játékukért megrovandók”) mégis nagyjelentőségű esték: Sopron lakossága láthatta, hogy van magas szintű színművészet is."