"Sopron: – a nagyvilág számára apróbetűs földrajzi név. az ittjártak részére ízes emlék, az innen elszakadtaknak titkos nosztalgia, az itt élők szívében életet jelentő meleg vér.
Sopron: – már a történelmi idő kezdete előtt is kultúrtalaj, a kelták Scarbantja, a Római Birodalom Scarbantiája, Szt. László határvára, 660 esztendős szabad királyi város, a trianoni Magyarország „leghűségesebb városa.“
Sopron: – a mesemondó, ahol a köveknek nyelvük van, ahol a házak és tornyok valamikori valóságokról regélnek, ahol a Várhely és a Váris tölgyeinek és fenyőinek gyökerei alatt őskori sáncok, urnák és agyagidólok szunnyadnak.
Sopron: – letűnt századok egyházi és profán építészetének szabadtéri múzeuma, a zene, irodalom,képzőművészet, tudomány, az iskolák ősi városa.
Sopron: – az ellentéteket áthidaló és kiengesztelő város, a hegyvidék és síkság, fajok és nemzetek, nyelvek és életszemléletek kapcsa, a természet és a városi élet egybekulcsolója.
Sopron: – az elveszett gazdasági alapot csüggedetlen józansággal újraépítő modern, ipari és idegenforgalmi város, a szebb magyar jövőben hívő és azt előkészítő „civitas fidelissima.“"
Ezekkel a sorokkal indult útjára 1937-ben a Soproni Szemle.
Soproni Szemle, 1937/1.