A Kertvárosi Áruház dolgozói 1980 körül

Hozzászólok
A Kertvárosi Áruház dolgozói 1980 körül

Az ÁFÉSZ 42. számú bánfalvi áruházának dolgozói a fotó jobb oldalán az üzletvezetővel, Fekete Lajossal. A legendás hírű kereskedővel 1982. február 25-én közölt interjút a Kisalföld Élete a kereskedelem címmel. A beszélgetést változatlan formában adjuk közre a fotóhoz kapcsolóan. Kérjük, ha a fénykép többi szereplőjét felismerik, írják meg nekünk. Köszönjük!

Élete a kereskedelem

Amikor már több helyről is hallottam, hogy ha valami Sopronban nem kapható csak Bánfaivára kell kimenni, kíváncsi lettem a soproni áfésznek arra a 42-es számú kertvárosi áruházára, s vezetőjére. Nos, érdemes volt eltölteni ott egy kurta délelőttöt...

Előbb talán az üzletről. Decemberben volt éppen tíz éve, hogy átadták rendeltetésének a 780 négyzetméter alapterületet, amelyből 520 az eladótér. - Nem valami korszerű - mutatja be a főnök a birodalmát -. ma már sokkal praktikusabbakat építenek. Az üzlet első évi forgalmi terve 24 millió forint volt, az idei 79 millió! 24 volt az induló létszám, ma 29-en vannak. Az üzlet a kétezernyi bánfalvi lakost hivatott ellátni, idényben pedig a kirándulók százait is szolgálja.

A kis áruház történeténél természetesen gazdagabb a főnöké, Fekete Lajosé. Egy kis curriculum vitae - kereskedelemben elbeszélve.

- Apám ugyan lakatos volt, de az édesanyámnak itt Bánfalván volt egy kis zöldséges boltja. Kölyökkoromban sokat segítettem ott. amiből szinte egyenesen következett a kereskedelmi, érettségi után textiles eladó lettem - a Haászéknál - de katonai szolgálatom alatt is a szakma környékén foglalkoztattak, élelmezésvezető voltam. Leszereltem, rövid ideig előadóskodtam a vendéglátósoknál, de nem sokáig bírtam. maszek lettem. Három évig saját vegyeskereskedésem volt, de a jól menő üzletet nem nézték jó szemmel, a belvárosból kijjebb telepítettek. No mindegy. Régen, volt. Két hónap pénztároskodás a sörgyárban - volt jobb -, és 1960-tól vagyok az áfésznél. Egy darabig vegyesboltot vezettem, aztán „kiemeltek” áruforgalmi előadónak. 1971-ben aztán én nyitottam meg a 42-est. Hát. ennyi.

No, nem egészen. Ez az évtized termékenyebb volt Fekete Lajos számára minden előbbinél. Nem szeretnék túlzásba esni, de ennyire rendezett, áttekinthető, tiszta önkiszolgáló kereskedelmi egységet alig találni a megyében!

Ez a bolt kérem most is olyan rendes, mint a nyitás napján volt. csak a választéka sokkal jobb - mondja egy középkorú hölgy törzsvásárlójuk.

- Hát igen. igyekeztünk nem leélni a házat. - szerénykedik az áruházvezető - Igaz, az induló társaságból 18-an ma is itt dolgoznak, és kilenc későbbi eladónk is nálunk volt tanuló. Egy nagy család otthona az áruházunk.
Mondom, amit hallok széliében, hosszában: itt mindenhez hozzájutni.
- Nézze, mi nem engedünk el vevőt. Elkérjük a címét, telefonszámát, s ha beszerezzük kért dolgot, azonnal értesítjük.

Könnyű azt mondani. De honnan a keresett áru? Gyorsan kiderül, hogy egy évekkel ezelőtt kipróbált országos kísérlet, az úgynevezett bokrosított árubeszerzés itt nem maradt meg a próbálkozás szintjén. Azóta is csinálják. Vagyis:

- Magunkon kívül még tizenhét üzletnek hozza az iparcikket a saját Nysánk. A nagykertől a szállításért kapott kedvezmény bőven fedezi a kocsi rezsijét, meg a pilóta bérét. Meg aztán ilyenformán „nagyvásárló" vagyok, az igényeim súlyosabban esnek latba ...

Nem akarom forgalmi számokkal meg az üzletben ott jártamkor éppen kapható különlegességek felsorolásával fárasztani az olvasót, de mindezek láttán már teljes egészében elhiszem a ."bánfalviról" (ahogyan a soproniak nevezik) szóló legendákat.

- Van egy kis mintaboltunk a belvárosban - a feleségem a vezetője -, azonnal kapom a jelzést, ha valami elfogy és keresni kezdik. Erre én, intézkedem. Amíg hiánycikkek vannak addig nagyok tudunk lenni - mondja kesernyés öniróniával annyira szeretett szakmája iránt.

Hosszúra nyúló beszélgetésünket a főnöki irodában telefonhívások, be-betérő munkatársak szakítják meg, Fekete Lajos elérti a reagálásomat:

- Tíz év óta ez az ajtó nem volt becsukva. Mondtam. a nagy család. Én még senkit sem küldtem el, aki érezte, hogy kilóg a csapatból, az önként elment. Négy munkatársamat pedig kiemelték tőlem, máshol lettek vezetők, vezetőhelyettesek.

Közben jegyezgetem az egyéb adatokat. A fiatalok kivételével (nekik még bizonyítani kell) valamennyien tagjai az áruház szocialista brigádjának, többször elnyerték a kiváló egység címet, most is várományosok a tavalyi eredmények alapján, így aztán könnyen lehet mosolygós a főnök ...

- Igen, most már megengedhetem magamnak. Kezdetben én is „ettem” az embereket. Ma már nem. Jók az anyagi ösztönzőink: nullától ezerkétszáz forintig differencálhatunk vezetőtársaimmal a havi jövedelmeknél. Nálunk azért nem jár egy fillér plusz sem, ha valaki "csak elvégzi a munkáját". A több pénzért többet kell adni. Itt nekünk naponta bizonyítani kell! És már igazán megy a verkli én is szépen betarthatom a törvényes munkaidőmet.

Van is "helye" Feketééknél a szabadidőnek. Meglehetős nagyságú szőlőt művel a családfő nagy ügvbuzgalommal. Ennek indoka sem hétköznapi.

- Van egy építészmérnök fiam, s ott egy háromhónapos unoka. Egy másodéves építészhaligató fiú van távol tőlünk. És vannak a hétéves ikrek. Fiú és leányka. Amikor én nyugdíjba megyek, tizenhárom évesek lesznek. A szőlő jövedelme a nyugdíjam mellé kell majd az ő felnevelésükhöz. Vajon a kettő közül lesz-e valamelyikük kereskedő.. ?

Csiszka Antal

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.

---

Kránitz József segítségével sikerült elkészíteni a képen láthatók névsorát:

Ebben az évben már én is ott dolgoztam mint végzett eladó, de éppen a katonaságnál voltam zenész! Tehát balról jobbra: Hordós Gyula - műszaki eladó, Berényi Antalné - pénztáros, Soronics Ernőné - Hús-csemege, mögötte Bessenyei József, a hentes, Kovács Ernőné, (Rena), Horváth Sándorné (Mici néni) boltvezető helyettes, Giczi János, Giczi Jánosné, tej-pékáru, Hajós Jánosné - pénztáros és Fekete Lajos - üzletvezető. Nincs a képen Siklósi Vilmos (Rudi bácsi), aki az egész műszaki részleg tudósa volt, valószínűleg éppen árut rendelt, vagy vett át! Nagy megtiszteltetés volt, hogy az üzlet utolsó 15 évében én lehettem a nagy múltú üzlet vezetője, sajnos már egész más világban!

Köszönjük a segítséget!

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1980 körül
Kapcsolódó bejegyzés: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1980
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2021. október 18.