A Magyar Királyi Leánylíceum VIII. osztálya 1929-30-ban

Kalocsai Henriktől kaptuk ezt a tablóképet, melyről a következőket írta:

"...rokonságunk egyetlen tagjának sem volt soha semmilyen kapcsolata Sopronnal, egy kivétel azért mégis akadt. A feleségem apai nagymamájáról, Toplak Erzsébetről (1912-1992) van szó. Ő a Zala megyei Rédicsről származott és mivel az édesanyja tanítónő volt, azt szerette volna ha lánya is követi őt a szakmában, ezért egy jó nevű intézménybe kívánta beíratni. Így került fel Sopronba és kezdte meg tanulmányait valamikor az 1922-es tanévben, tehát egy fél évvel a város hovatartozását eldöntő népszavazás után. Tanulmányi értesítője szerint (egy négyest leszámítva) kitűnő tanuló volt. Miután elvégezte a gimnáziumot vissza is tért szülőhelyére a Zalaságba és 1932-ben ott ment férjhez. A sors fintora, hogy diplomával a zsebében végül is soha sem tanított."

A tabló mellett külön mutatjuk Toplak Erzsébet portréját, érettségi bizonyítványát, az elemi népiskolai bizonyítványának hátoldalára írt szöveget és Népiskolai tanító oklevelének hiteles másolatát. A dokumentumok szövegének könnyebb olvashatóságáért érdemes a ikonra kattintani, majd a kurzort a kép fölé húzva nagyítani a dokumentumokat.

A képeken szereplő tanulók és tanáraik:

Első sor ; Szacsvai Klára, Belák Erzsébet, Dr. Marcsek Tibor osztályfőnök, Schwartz Kálmán igazgató, Toplak Erzsébet, Minovich Éva

Második sor ; Gyurkicza Blanka, Dr. Gábor Géza, Soltné Siegelhalter Ibolya, Dr. Barts Gyula, Várkonyi Margit.

Harmadik sor ; Klausz Márta, Kürti Edit, Szilvásy Eleonóra, Tarján Magda

Az intézmény történetéről a kép feletti "Felsőbb leányiskola" címkére kattintva érhetők el információk. A tanárok sorában található Gábor Gézáról honlapunk Irodalom menüpontjában, Dér Zoltán visszaemlékezésiben olvashatók hosszabb történetek.

---

Bejegyzésünket olvasva Jakatics Árpádtól a következő kiegészítést kaptuk:

"Az alapos szerkesztő vette a fáradságot, és a tablón szereplő valamennyi nevet is kiírta, sőt felhívta a figyelmet a Gábor Gézáról szóló további információkra is. Így aztán nem siklottam át a látványon, hanem a részleteket is szemügyre vettem

Gyukicza Blankánál megálltam. Nem szokványos név, és Szolnokon (ahol élek) ismert is: dr. Gyurkicza Blanka a megyei kórház főorvosa volt (fertőző osztály). Megpróbáltam azonosítani, s rövid úton sikerült: azaz kijelenthető, hogy a Sopronban érettségizett leány szolnoki volt, és orvosként is itt működött. Visszaemlékezésében a következő sorokat találtam:

„…Sopronban voltam intézeti tanuló. A régi iskolában nagy tudású tanárok működtek, általuk széles körű műveltségre tehettünk szert. Sopronban abban az időben mi Nagy Endrét, a humoristát hallgattuk. Hallottam Dohnányit zongorázni. Móricz Zsigmond tartott felolvasást egyik regényéből, a versét pedig Simonyi Mária színésznő mondta el. Zilahy Lajos készülőben lévő drámájából, a Tábornokból olvasott fel. Ezeket soha nem lehet elfelejteni.”

Születési éve (1910) is összevág a tabló adatával, sőt a szolnoki kórház történetét összefoglaló könyvben szereplő arcképe – az eltelt évtizedek ellenére is – felidézi az érettségiző leányét.

Bár Sopronban járni iskolába önmagában is érdem, engedtessék meg még egy kis kiegészítés: Férjével együtt nemcsak kiváló szakemberek voltak, hanem közmegbecsülés is övezte a családot. Dr. Durst Jánost a „szegények orvosaként” emlegették, megyei egészségügyi díjat neveztek el róla. Gyermekük nem lévén, öt fiút neveltek fel sajátjukként. Blanka néni utolsó éveiben a kórház ökumenikus kápolnájának használhatóvá tételén fáradozott. '99-ben halt meg."