A Nika vendéglő 1967-ben

Hozzászólok
Nika vendéglő

Takács Gábor felvételén a Nika vendéglő látható, 1967 telén.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1967
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1967
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. március 23.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Nagyon szeretem ezt a képet. A Nika jó kis hely volt, kirándulás után be lehetett térni akár ebédelni, egy sörre, vagy üdítőre. Ha elhúzódott a kirándulás és már szólt a zene (mert az is volt) képesek voltunk bakancsban, túracipőben táncra perdülni. Elvünk az volt, ( most is az) hogy a természetjáró nem csak a hegyekben, de a táncparketten is bizonyítani tud.

Moser Aranka (Pauliné) képe

Nika vendéglőben nemcsak enni,inni, táncolni, hanem játszani is lehetett az ős vadgesztenyefák alatt, még hozzá tekézni! A hangulat a zene miatt mindig fergeteges volt!

Tarcsai Mária képe

Na, ezt a hozzászólást továbbítom az egyik zenésznek, aki a családunk tagja:)))

Kovács Péter képe

Nika Vince vendéglője, nagy kár, hogy megszűnt!

Tarcsai Mária képe

Nagyon sok jó zöldvendéglőért nagy kár: Alm, Nika, Svájci ház, Tómalmi vendéglő, Hatvani turistaház stb.... nagyon szerettük ezeket a helyeket. Az Almhoz fűzódik egy izgalmas élményem. Kb. 12-13 éves voltam, és Brennbergből jöttünk haza gyalog. Az Almon pihentünk, a felnőttek söröztek, mi Bambit ittunk és szortíroztuk a ciklámen csokrainkat, mikor egy fiú odajött, meghajolt előttem és felkért táncolni. Úgy megijedtem, hogy csak na.... akkor még azt sem fogtam fel, hogy a világ fiúkból és lányokból áll, bár táncolni már igen jól tudtam. Csak Édesapám engedélyező bólintására mentem el táncolni, de egész idő alatt meg sem mertem nyikkanni....a fiú legalább 18 éves volt és barátságos. Örültem, mikor vége lett a táncnak.... :)

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Nagyon jó ilyen helyes történeteket olvasni, köszönöm, Tacsi!

Moser Aranka (Pauliné) képe

Aranyos történet, (többször elolvastam,mintha én is ott lettem volna) talán, most már megmosolyogni való amit Tarcsai Mária leírt. Bizony így volt ez akkoriban! Valahogy meleg szívvel emlékszem én is az Alm és Nika vendéglőben alkalmanként eltöltött kellemes muzsika szó mellett egy-egy hétvégi délutánra.

Péntek György képe

A selyemgyárból, az akkori szocialista brigád, mindig a Nikába vagy az Almon buliztunk. Az Almról nekem is az első élményem az volt, hogy a zenekar elkezdett játszani és mi gyerekek voltunk az elsők, akik táncolni mentünk. Később az Ady Endre utat amikor kialakították végig a patak befedésével, sokat jártunk a Nikába motorozás után.Jó volt beszélgetni, üdítőt inni. igaz, akkor más világ volt. Az emberek nem a TV előtt ültek, vagy a fotelból voltak forradalmárok.