A Nika vendéglő 1967-ben
Az ÁFÉSZ 1-es számú vendéglője, legalábbis a cégtábla tanúsága szerint. Mert a bánfalviaknak és a soproniaknak egyszerűen csak “a Nika”. Nika Vince vendéglője már az 1930-as években közkedvelt volt, nyáron a környéken túrázók az árnyas kerthelyiségében frissülhettek fel egy hideg ital mellett, míg télvíz idején a sítalpas erdőjárók melegedhettek meg itt egy pohár forralt bor társaságában.
Takács Gábor felvételén a vendéglő 1967 telén látható.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Nagyon szeretem ezt a képet. A Nika jó kis hely volt, kirándulás után be lehetett térni akár ebédelni, egy sörre, vagy üdítőre. Ha elhúzódott a kirándulás és már szólt a zene (mert az is volt) képesek voltunk bakancsban, túracipőben táncra perdülni. Elvünk az volt, ( most is az) hogy a természetjáró nem csak a hegyekben, de a táncparketten is bizonyítani tud.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nika vendéglőben nemcsak enni,inni, táncolni, hanem játszani is lehetett az ős vadgesztenyefák alatt, még hozzá tekézni! A hangulat a zene miatt mindig fergeteges volt!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Na, ezt a hozzászólást továbbítom az egyik zenésznek, aki a családunk tagja:)))
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nika Vince vendéglője, nagy kár, hogy megszűnt!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nagyon sok jó zöldvendéglőért nagy kár: Alm, Nika, Svájci ház, Tómalmi vendéglő, Hatvani turistaház stb.... nagyon szerettük ezeket a helyeket. Az Almhoz fűzódik egy izgalmas élményem. Kb. 12-13 éves voltam, és Brennbergből jöttünk haza gyalog. Az Almon pihentünk, a felnőttek söröztek, mi Bambit ittunk és szortíroztuk a ciklámen csokrainkat, mikor egy fiú odajött, meghajolt előttem és felkért táncolni. Úgy megijedtem, hogy csak na.... akkor még azt sem fogtam fel, hogy a világ fiúkból és lányokból áll, bár táncolni már igen jól tudtam. Csak Édesapám engedélyező bólintására mentem el táncolni, de egész idő alatt meg sem mertem nyikkanni....a fiú legalább 18 éves volt és barátságos. Örültem, mikor vége lett a táncnak.... :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nagyon jó ilyen helyes történeteket olvasni, köszönöm, Tacsi!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Aranyos történet, (többször elolvastam,mintha én is ott lettem volna) talán, most már megmosolyogni való amit Tarcsai Mária leírt. Bizony így volt ez akkoriban! Valahogy meleg szívvel emlékszem én is az Alm és Nika vendéglőben alkalmanként eltöltött kellemes muzsika szó mellett egy-egy hétvégi délutánra.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A selyemgyárból, az akkori szocialista brigád, mindig a Nikába vagy az Almon buliztunk. Az Almról nekem is az első élményem az volt, hogy a zenekar elkezdett játszani és mi gyerekek voltunk az elsők, akik táncolni mentünk. Később az Ady Endre utat amikor kialakították végig a patak befedésével, sokat jártunk a Nikába motorozás után.Jó volt beszélgetni, üdítőt inni. igaz, akkor más világ volt. Az emberek nem a TV előtt ültek, vagy a fotelból voltak forradalmárok.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges