Peck János 1863-ban született Mosontarcsán (ma Andau, Burgenland). Ifjú korában öccsével, Lőrinccel Budapestre ment, hogy kitanulják a vendéglátó mesterség fortélyait. Kiváló helyeken tanultak, és gyakorolhatták választott hivatásukat. A több éves tanulás és munka meghozta az eredményt, mert János 1898-ban megvásárolta a Színház utca 8. (6.) szám alatti épületet és egy jól sikerült átalakítás és felújítás után megnyitotta vendéglátó helyiségét, melyet Peck kávéháznak nevezett.
A szórakozni vágyóknak négy biliárdasztal állt rendelkezésre, zenéről is gondoskodott: volt gépzongora és hét végeken cigányzene. Igen hamar az egyik legjobb, legvonzóbb és legnépszerűbb kávéház lett.
A Soproni Napló 1914.03.08-án így ír a Peck kávéházról:
„Ezentúl minden szombat és vasárnap Horváth Vince cigányzenekara hangversenyez. A zenekar eddigi állomáshelyén is nagy hírnévnek örvendett és nem kételkedünk, hogy itt is nemsokára a legjobbak közé fog számítódni.”
A család (Peck János és felesége, Catharina Voith) a kávéház feletti lakásban lakott. Saját gyermekük nem született, de volt egy nevelt fiuk. Peck János 1917-ben, viszonylag fiatalon elhunyt, mindössze három évvel élte túl testvéröccse halálát.
Peck János halála után új tulajdonosai lettek a kávéháznak, de továbbra is Peck kávéház néven működött. A második világháború után az épületet államosították, a kávéházat pedig bezárták. Helyiségei évtizedekig a Bizományi Áruháznak adtak helyet.
Hozzászólások
Köszönöm szépen, itt pedig közkincs lett!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Dr. Kovács József László küldte Gyóni Géza soproni vonatkozású versét. Nagyon megtetszett és mivel Peck’-et is emleget, gondoltam hozzászólásként a Peck kávéház poszthoz másolom. Mivel a vers 1911-ben íródott,, elvileg a Peck vendéglőt is érthette versében, de ide raktam, mert a kávéházat többen ismerték, mint a kocsmát.
Hálás vagyok a versért, és ezen kívül is elteszem emlékbe a kincseim közé.
Gyóni Géza
Diogenes Sopronban
A görög bölcs, a vén bohém
Penészes hordóját megunta
S athén- győr-sopron- ebenfurthin
Potyajegyen jött városunkba.
Látható minden estelen ,
Találkoztak bizonnyal véle,
Amint egy ívlámpát cipel
És úgy vándorol térről- térre
Tegnapelőtt a Színház-téren
Ütötte fel a lámpafáját
S ma úgy hiszem, a Peck előtt
Láttam kerek, fényes pofáját.
Mit keresel itt jó öreg?
Mit hurcolod az ívlámpádod?
Keresek- mondta zordonan
Ez kanálnyi világosságot.
(1911.okt.1.)
A „Gyóni Géza ismeretlen versei”… Összes versei 2. kötete
Helyi újságban jelent meg, Gyóni a Röttig cég lapjainál dolgozott ekkor!