A soproni Kecske-templom

Hozzászólok
A soproni Kecske-templom

1928-ban jelent meg Ámon Vilmosné Majd én mesélek című verseket és meséket tartalmazó könyve. A Halász József által illusztrált kötetben helyet kapott, egy, a soproni Kecske-templomról szóló vers is, melyben a szerző a templom építése körüli legendát dolgozta fel. A történetet talán minden soproni ismeri, ha eddig verses formában nem olvasták, most megmutatjuk, hogy is szól a "mese".

A soproni Kecske-templom

(A hagyomány azt tartja, hogy egy jámbor pásztor talált kincséböl épült fel
a templom. A kincsre kecskéje tette figyelmessé a soproni pásztort.)

Ismerek egy erdőt.
Ottan a borostyán úgy öleli a fát,
Mint szerető gyermek a jó édesanyát.
Ismerek egy utat, Rákosra elvezet.
Erről a tájékról, mesét mondok neked.
Hajdanból való pásztortörténetet.

Egyszer volt, hol nem volt, ezen a világon,
Egy jó, öreg pásztor, soproni határon.
Nyája legelészett - erdő közelében -
Kecskéje egy bokrot lakárazott éppen.
Kirántja a földből - nagy Egek! mily csoda -
Aranykincset pillant, a nyájnak pásztora.

Elbámul a öreg, megriad, megreszket,
Ijedtébe hallgat s veti a keresztet.
Azt hiszi; az ördög incselkedik véle
S elrejti a kincset, a földnek mélyébe.

Eltöpreng és hallgat, a jó, öreg pásztor.
- Hallgatni megtanult a vén Holdvilágtól.-
Töprengésre eddig alig volt még oka.
De a sok, sok arany úgy megriasztotta.

Mittevő legyen már? Ugyan hová rejtse?
Kit illethet vajjon a föld ennyi kincse?
Gondolta; elviszi, el Budavárába,
Igazságos Mátyás fényes udvarába.
Hej, de messze az út; oda se találna,
Majd inkább beballag, a püspöki házba.
Elmondja kérését a jó főpásztornak:
Épitsen templomot a Mindenhatónak.

Ugy tett a jo öreg, ahogy elgondolta,
A püspök meg mindjárt ott is marasztalta.
Vendége volt épp’ a pápa megbizottja,
A király követe s az egyház több papja.

Tanácskoztak s mondták soproni pásztornak:
Felépül a templom - a Mindenhatónak. -
A királyi követ igy szólott hozzája:
- Te meg hivatalt nyersz, Ős-Budavárába’.

Vén pásztor elsápadt, pirult, megreszketett,
Bátran szólt; csak hangja-erejéböl vesztett:
- Szóm zokon ne essék; én már el nem megyek.
- Nem hagyhatnám én itt a csillagos eget.

Megnézték a urak, el-el komolyodtak,
Mad tréfába kapván, összemosolyodtak.
Mikor király-követ a szavát meglelte,
Hallgató vén pásztort ilyformán kérlelte:
- Ne aggódj jó öreg, én itt megigérem,
Hogy a csillagaid - a jó Teremtőtől -
Budára elkérem. Fogadást is teszek:
Mire megérkezel azok már ott várnak
S irásba vesszük hogy: a soproni határ,
Csillagokat küldött Ős-Budavárának.

Ráfelel a pásztor, komoly a beszéde:
- Engedelmet uram, nem terhellek véle.
- Hagyjuk az égboltját, Úr annak tudója,
- Hogy a csillagait merre, miért szórja.

- Ötven éve lesem soproni határban,
- Csillagok járásat.
- Esmérem - úgy rémlik - egyiknek-másiknak -
- Néma pillogását.
- Gyerekségem óta Holdvilággal szoktam
- Estenden tanyázni.
- Kár von' vén pásztornak szép Budavárában
- Más hivatalt látni.

Hasztalan lett volna jolelkü uraknak
Minden igérete, megannyi beszéde,
Hajdani vén pásztor sorsa fel volt irva
- Soproni határon - a csillagos égre.

Felépült a templom; csapás elég érte,
Évszázadok, harcok, próbát tettek véle.
Ellenség, földrengés, tüzvész pusztitotta,
De azért ma is áll évszázados fala.
Cimerében ott van a kincslelő kecske,
Vén pásztor is él még - szájról-szájra adott -
Százados mondába’ s az emlékezetbe’.

S élni is fog, amig a kecske-templom áll;
Vagy tán azontúl is, mert a monda örök,
Nem bonitja igazság s nem fog rajt' a halál.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1930-as évek
Kapcsolódó bejegyzés: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1935
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2021. október 8.