A Széchenyi tér helyén egykor két tó is volt, amikor ezeket feltöltötték - a második tavat 1858-ban kezdték el betemetni- , nem fordítottak különösebb figyelmet arra, hogy a tavak medrébe milyen anyagokat szórnak bele. Az így kapott terület aztán nem is volt alkalmas arra, hogy azon minőségi növényzet megtelepedhessen, noha a teret ekkor már pompás épületek szegélyezték. A Városszépítő Egyesület már 1879-ben foglalkozott a kérdéssel, ám a magas költségek miatt egyedül nem vállalhatta a tér parkosítását. A tér házainak tulajdonosai azonban készséggel járultak hozzá a munkálatokhoz, melyek eredményeképpen sikerült gesztenye- és akácfákat ültetni a térre, sőt padokat is kihelyeztek és a füvesítést is megoldották. Így jött létre Sopron első igazi sétatere, a Promenád, a mai Széchenyi tér.
Szabó Jenő: A soproni Városszépítő Egyesület története 1869-1984
Hozzászólások
A téren lévő park közepén a háború alatt a Postapalota előtt egy vízmedencét építettek,
tűzoltó víz volt benne. A betonmedence még 1956-ban megvolt. Mikor szüntették meg,
nem emlékszem.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
1958-ban volt a tér nagy parkfelújítása. Mindent lecsupaszítottak, csak 11db kisebb fa maradt meg. Ekkor szűntették meg a betonmedencét is. A tér hosszában mutatkozó színtkülönbség miatt meg kő támfalat és lépcsőt építettek.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A belvárost várárok ölelte körül (melyet ma Várkerületként, Ógabona térként és Széchenyi térként ismerünk. E várárok vizének utánpótlását a Rák (Bánfalvi) patak és az Ikva biztosította. (Mindez szépen kivehető az 1700-as térképen). A várárok déli oldalán (külvárosi részként helyezkedett el a Hosszú sor (Langen Zeile). Az Ikva Festő közi kanyarulatát ennek köszönheti, itt volt elágazása a várárok felé. A várárok halakban gazdag volt - a Tómalom kialakítása után a várárokból telepítették a halállományt.
A város terjeszkedése hozta magával a várárok megszüntetését, de a Rák (Bánfalvi) patakot ketté választották az árokszeri zsilippel - az egyik ág a mai Deák tér helyén folyt, hogy később az Ikvába torkoljon, a másik része a Zsilip és Neuhof (Jókai) utcák közti árokban továbbra is a belváros felé vette az irányt. Ennek az ágnak a feladata volt a város szennyvízét az Ikvába szállítani. A Hosszú sort elérve téglaboltozatos csatornán előbb az Ógabona téren található tavat érintette, majd innen az Olasz Bástya (ma a Műv.ház áll ott) előtt a fent említett kettő tóba ömlött. Egy másik ág a belvároson keresztül folyt a Pap rét felé. E két csatorna aztán a Rozmaringassen(Torna utca) keresztül a Pap rétnél az Ikvába ömlött. A Templom utca megnyitása után kezdték feltölteni a tómedreket. A kialakult teret kettősség jellemezte, az északi oldal palotái előtt sétatér alakult ki (Grabenrunde), míg a déli oldalon a Langen Zeilen (Hosszú soron) keresztül a Neustift (Újteleki) utcai gazdák hajtották marháikat a Kuruc dombon levő marhavásártér felé. (Ezért kellett a telepített növényeket korláttal óvni.)A tér közepét - a telepített növényes részt elnevezték Promenade-nak. A Széchenyi palota előtti rész, pedig a Széchenyi Platz megjelölést kapta. A későbbiek folyamán a teljes tér Széchenyi térré alakult, megtörve a Hosszú sor keleti városszéltől a nyugati városszélig húzódó - mint neve is mutatta - szerfelett hosszú utcáját.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mivel a fénykép kissé megviselt, "régi" benyomását kelti. De valójában nem "annyira" régi, mert 1958 -as parkfelújítás után készült. Láthatók a szintkülönbséget kiküszöbölő alacsony kő támfalak, és a kultúrház tetején éktelenkedő hidegháborús objektum, a sziréna is árulkodó.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerintem is '50-es évek vége. A háború utáni víztározó helyén már megépült a kőtámfal a lépcsővel, mely ma is az ott levő szintkülönbséget hidalja át ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Anyai Nagymamám, aki sok generációs soproni volt, Promenádnak nevezte a Széchenyi teret, az Erzsébetkertet Neuhofnak, sőt, azt még mi is annak neveztük, ha a szüleinkkel beszélgettünk.