A nyitóképen még az 1950-es évek végén járunk, az utcafronti üzletben vegyeskereskedés várja a vevőket. Aztán benyitunk a kapun, és hirtelen 1999-et írunk, de ha körülnézünk és végiggondoljuk kik laktak itt egykor, egészen a 19. századig visz vissza az utunk, amikor majd’ egy évszázadon keresztül a Braun család nevét jegyezték tulajdonsoként a telekkönyvek. A család legjelentősebb tagja, Braun Nándor (1802-1877) gyertyamártó- és szappanfőzőmester, Sopron városának kiemelkedő polgára volt, aki maga is ebben a házban élt. Érdemes elidőzni egy kicsit az udvari fotókat nézve és belegondolni, vajon milyen lehetett az élet az 1800-as években ugyanitt.
Közel 50 esztendővel a jeles soproni polgár halála után a tulajdonosok között újfent egy városszerte ismert nevet találunk, Müller Ferenc drogista nevét, aki a képen látható üzlethelyiségbe az I.világháború után költöztette át üzletét az Ikvahídról, melyet aztán az államosításig itt működtetett.
Dédapám, Müller Franciscus Bajorországból érkezett Sopronba, nem sokkal az 1848-49-es szabadságharcot követően. Itt megházasodott Schutz Annával és a házasságból 1873. október 25-én megszületett nagyapám, Müller Ferenc drogista. Nagyapám 1897. július 25-én vette el feleségül Kraut Vilmát, aki 1877. március 25-én született.
|9|
Házasságukból 1898. októberében egy ikerpár született, akik sajnos csak három napot éltek. Képzelem, mennyire megviselte a gyász a fiatal házasokat, de szerencsére egy évvel később nagynéném, Müller Vilma újra örömöt hozott a házba születésével. A házaspárnak eztán még három gyereke született, Erzsébet, édesapám, Müller Antal Ferenc és Rezső nagybácsim. Ő sajnos 1943. februárjában Oroszországban (a III/1 tábori kórház csapattestnél szolgált) eltűnt.
|8|
|4|
Apám, Müller Antal Ferenc (1901.08.31.) összeházasodott édesanyámmal, Wittinger Annával (1912.07.11.) és négy gyerekük született: nővérem, Zsuzsanna, bátyám Ferenc (1944-ben három hónapos korában egy bombatámadáskor meghalt), nővérem, Veronika és én, Krisztina. A papa szerint a három grazia!
|3|
|1|
|11|
Már dédapám is drogista volt, ami természetesen akkor még mást jelentett, mint amire ma gondolnánk, konkrétan szappanok, illatosítószerek, teák és különböző aromák készítését. Az első Müller-féle drogéria, mely az Oroszlán nevet viselte, az Ikvahídon volt, majd az első világháború éveiben átköltözött a mostani Várkerület 47. szám alá, ahol 1952-ig, az államosításig működött.
|2|
|5|
|7|
|6|
|12|
A közkedvelt üzlet, ahol többek közt a híres Müller-féle creme-hölgy és gyermekszappan is készült, végleg megszűnt. Apám üzlet, ház, állás nélkül maradt, majd mint éjjeliőr tudott nyugdíjba menni. 1976-ban elhagyott bennünket. Soha sem heverte ki a vele történt igazságtalanságot.
|10|
Mindennek ellenére a szüleink mindent megtettek, hogy tanulhassunk és aránylag ne hiányozzon semmink. Anyám 1957-ben elment dolgozni a Soproni Ruhagyárba mint vasalónő, emlékszem mennyi áldozatot hozott értünk. Ő 1983-ban halt meg.
Mi, a "három grazia" messze kerültünk egymástól. Zsuzsanna most is Sopronban él, Veronika Bécsben talált új hont, én 1972. óta Comoban (Olaszországban) élek. Ennek ellenére szerencsére a testvéri szoros kapcsolat megmaradt. Mivel velünk a Müller család végpontra jutott, az egyetlen utód, a fiam, balesetben 25 évesen meghalt, szeretném, hogy egy kis nyomot hagyjak a családomról. Talán az idősebb emberek meg emlékeznek a leírt korszakra, én szeretettel őrzök minden emléket a gyerekkoromról és a szüleimről.
/Krisztina a visszaemlékezés megírásakor a Soproni Témában a nővérével készített interjút is segítségül hívta. Ennek linkje: http://www.sopronitema.hu/kultura-muveszetek/1734-volt-egyszer-egy-drog… - A szerk./
Comments
A Müller drogéria nem ismeretlen számomra. Kisebb gyerekkoromban ebbe a drogáriába küldtek el valami lehetetlen nevű vegyszerért vagy kenőcsért, még egy cédulára is felírták, hogy mit kérjek, alig tudtam elolvasni, de főleg nem értettem. Valami latin szöveg volt. Odaadtam az eladóknak a cédulát, akik elolvasták, jót nevettek, aztán megkérdezték tőlem, tudom-e, hogy milyen nap van ma? Naná, hogy április elseje volt.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Thirring Gusztáv: Sopron házai és háztulajonosai 1734-től 1939-ig
Kedves, egyben szomorú és megható családtörténetet mutatott be nekünk Krisztina. Érdekes párhuzamok is vannak, ugyanis 1955-től nyugdíjazásáig édesanyám is a Soproni Ruhagyárban dolgozott vasalónőként - talán ismerték is egymást - és szintén 1983-ban halt meg.