A Győri vasút állomásának vendéglője már az állomás átadásakor, 1880-ban megnyílt. Különböző tulajdonosok még a II. világháború éveiben is működtették. A felvétel valamikor az 1900-as évek elején mutatja a vendéglőt.
---
Honlapunkra felkerült egy ehhez nagyon hasonló képeslap, mely a Kapcsolódó bejegyzésben szereplő linkre kattintva érhető el. Érdemes összehasonlítani a két képet.
Hozzászólások
Utazzunk időt! :) Annyira tetszett ez a leírás!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ó köszönöm! Sok mindent lehet még kikövetkeztetni és továbbgondolni... Ez a régi fényképek varázsa.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nagyjából a mai "nemzetközi-váróterem" (bár már az sincs), helyén állt ez az épületrész...ragyogó kép!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Érdekes, hogy mindenki milyen mereven egy irányba (a fotós felé) néz, akkoriban úgy látszik nem mindennapi látvány volt egy fényképezőgép!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Nem bizony, az egy állványos nagy doboz volt, amit nagy hókuszpókusszal üzemeltettek. A fényképezést annak hőskorában a festészet egy gyors módjának tekintették. Ezért szépen beállnak egy illendő pózba és nem mosolyognak., ahogy a festett arcképeken is mindenki komoly, (És ezért hamis minden "nosztalgia" fénykép, ahol régi ruhákba öltöznek, de... mosolyognak.)
Itt is tudták, miért bukkant fel a fotográfus. "Gebhardt úr, jöjjön ki a peronra, képeslapot fotografálnak az indóházról!" - "Köszönöm megyek, ezt ki nem hagyom! Meg leszünk mi itten örökítve!"
Ki is tódult mindenki a peronra. A szolgálatos rendőr (vigyázz-állásban, fehér nadrágban), a resti bérlője (büszkén terpeszkedve az asztalnál), a váltóőr,( aki katonakorában huszár volt, ezért úgy ül a széken, ahogy azt a huszároknak tanították, combokra tett kézzel, csak a belülről a bal combhoz támasztott kard hiányzik) és ott a fiákeres, az egyedüli fejfedő nélküli, a pincérek mellett. A fotós nem használt magnéziumvakut (kb. 11 óra lehetett), azt se mondta, hogy "itt repül a kismadár", ezért az asztalnál ülő úr épp a száját törölgeti a szalvétával. Hát, ő így lett megörökítve.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Erik, tényleg szuper a stílusod, ha ez csak úgy lazán, magától jön belőled, feltétlenül kezdj regényeket írni, óriási tehetség vagy!!! :-)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönöm, örülök, ha valami keveset hozzá tudok tenni a honlaphoz.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Mennyi minden benne van ebben a képben...! Az egész ellsüllyedt békebeli világ. Az emberek tartásán látszik, hogy büszkék a helyzetükre. "Én, kérem, forgalmista vagyok. Nyugdíjas állás!" " Én kérem, főpincér vagyok a vasúti étteremben!" Az ablakok csillogóan tiszták. A tetőkibúvók nyitva vannak, hogy a melegben átszellőzzön a padlás. A peronon (!) az asztal hófehér terítővel van leterítve (Pedig a gőzmozdonyok nagyon kormoltak.) Mindenkin kalap van és vagy egyenruhát visel (nyilván csillogó rézgombokkal), vagy öltönyt. A restiben a pincérek mellett egy pikkolófiú is dolgozik.
Hova tűnt mindez?