Az egykori Várkapu eszpresszó

Hozzászólok
A Várkapu egykor
A Várkapu egykor
A Várkapu egykor

Voleszák Ferenc küldte nekünk ezeket a felvételeket az egykori Várkapu eszpresszóról. Az első fotó 1958 körül készült, a bal oldalon látható rajta Voleszák Ferenc édesapja. A második fotó valószínűleg 1960 körül készült, a szereplők balról jobbra: Balogh Sándor (zenész), (ismeretlen), Kökény János (zongorista), Lázár Ferencné, Voleszák Ferenc (üzletvezető), Flcek Józsefné és Pölöskey Gyula. A harmadik fotón szintén az eszpresszó személyzete látható, közülük többen az második képen is szerepelnek. A kép érdekessége a bal felső sarokban látható tábla: "Férfiak zakó nélkül, nők nadrágban nem táncolhatnak!" A Várkapu eszpresszó helyén, mely a Gruber- vagy Patikaházban működött a Hátsókapu és a Várkerület sarkán, ma bank működik.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1958-1960
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1958
6111-2545
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A bejegyzés létrehozása: 2013. december 20.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

"Férfiak zakó nélkül, nők nadrágban, nem táncolhatnak!" Micsoda idők voltak...

Németh György képe

A képen hegedűvel a kezében álló Balogh Sanyi kitűnően zongorázott is. Az 50-es években a városban a diákság gyakran dudorászott egy műdalocskát, aminek a szövege úgy kezdődött, hogy " Januárban, kis szobádban gondtalan a tél, februárban a természet új tavaszt igér...stb" Közkeletű hiresztelés szerint ennek és még más daloknak a Balogh Sándor volt a szerzője. (Ha jól emlékszem a 70-es évek közepén, egyik érettségi találkozónkon kissé megöregedve kérésre még eljátszotta.) Nem tud erről valaki bővebbet?

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Hét évet kellett várni rá, de megkaptuk a dal szövegét, íme:

Januárban kisszobádban gondtalan a tél.
Februárban csókod tüze új tavaszt ígér.
Marcisban a termeszét új rügyet fakaszt,
Szerelmesen várjuk a tavaszt.
Tova röppen egy-két hónap elrepül a nyár,
Kora ősszel bújócskázik tarka napsugár.
De szívünkbe nem költözik soha soha tél
Boldogságunk új tavaszt remél.
Nagyon jó Nálad szeretnék én,
a kis szobádban a csend mesél;
A hajad rám omlik mint aranykalász,
Almunkra sok kis csillag ragyogva vigyáz.
A boldogsághoz ennyi elég
Te vagy az almom a mindenség
Tied a szívem imádlak én
Nincs boldogabb most nálam a földtekén.

A szöveget Ipkovichné Bogothy Ilona osztotta meg velünk.

Németh György képe

Ez igazán kedves meglepetés ! Most már csak a dallamát kellene megszerezni. Nagy divat a retró, biztos vagyok benne, hogy újra sláger lenne. Magamnak eldúdoltam, de sajnos az én zenei hallásomat annak idején a feledhetetlen Mühl Aladár énektanárunk (igen,a festőművész) úgy minősítette:"Jobb lesz ,ha te csak a szüneteket énekled." -így nem tudom lekottázni. Az egykori jobb zenei tehetségű kortársaim "o d a f e n t i " E-mail címét meg nem ismerem. Minden esetre ismeretlenül is köszönöm I.B.Ilonának, nem különben a főszerkesztő asszonynak a szöveget.

Boros Gábor képe

Emlékeim szerint Balogh Sanyi a mindennapok estéinek zömét a soproni KIOSZ klubban (Petőfi tér 6.) töltötte édesapám (Boros Miklós) és még néhány kártyaszerető soproni polgár társaságában. Sajnos, a képen látható fiatalember "imidzshez" képest kicsit később, a '70-80-as években lehettek a találkozásaink, ha jól emlékezem! Rémlik, mintha a '80-as években, nyáron grundfoci mérkőzéseket vezetett volna a papréten az unatkozó iskolás fiataloknak!

Gyurátz László képe

A hetvenes-nyolcvanas évek nagy sikerű nyári szabadidő programja volt a "grund kupa" melyet a papréti csarnok (akkor Ifjúság tér) salakos pályáján rendeztek meg Sanyi bácsi valóban ott bíráskodott.