Asszony gyerekkel vizet tölt a Dorffmaister utca felső végében álló öntöttvas vízvételi helyből. Várni kell, mert lassan folyik a csőből. A gyerek hátat fordít a cselekménynek, őt most az érdekli, ami a Halász utca felől érkezhet, vagyis ahonnan süt az őszi nap. A háttérben a várostorony látszik. Jelzésszerűen, hiszen távoli világ az ottan. Viszont a rövid kis utca innenső házainak árnyéka hangsúlyosan vetül a napsütötte túloldalra. A fotósban a festő dolgozik és az a szándék, hogy mennél több jelenetet örökítsen meg a poncichter életből, az ő életéből. Otthonából, a Bécsi utca 18-ból elmenőben látta meg ezt a pillanatot.
Testvére, Mühl Aladár világhírnévre szert tett fotóművészeink egyike volt, Mende Gusztávval kapcsolatban egyáltalán a fényképezésről feljegyzést talán a levéltárban őrzött krónikájában találhatnánk. Pedig most sorra fogom bizonyítani, hogy nemcsak ecsettel tudott komponálni. Hogy ezek csupán nagyobb képek előkészületei? Munkácsy Mihály jut eszembe. És miért csak nekem jut eszembe?