Már magában az a tény feljegyzésre méltó, hogy két gyógyszerész — apja és fia — 120 esztendeig szolgálta, gyakorlatilag folyamatosan, Sopron egészségügyét, betegeit. Jéhn Vilmos 1880. július 17-én Bécsben keltezett diplomája átvétele előtt is a soproni Oroszlán gyógyszertár gyakornokaként dolgozott. 1893-ban nyitotta meg saját patikáját, először az Élesszög 1. sz. alatt (ma Rákóczi utca), majd 1903-ban az Újteleki utca—Mező utca sarkára költözött. Ez volt és maradt a Jéhn-patika — Vörös Kereszt, később a név országosan védetté válása miatt, Arany Kereszt néven — 1950-ig, az államosításig.
Jéhn Vilmos későn nősült. Házasságából három felnőtt kort megélt gyermeke született. Első felesége azonban 1911-ben meghalt. Tekintettel kiskorú gyermekeire, hamarosan ismét az anyakönyvvezető elé állt. Az új feleség özvegyasszonyként két felnőtt fiával érkezett. Az idős szülők közös gyermeke, Antal Ferenc, 1913. július 29-én látta meg a napvilágot. (A hivatalos bejegyzés szerint az apa akkor 57 éves, az anya 41!)
Antal a soproni bencés gimnáziumban ismerkedett meg a cserkészettel, s vált annak lelkes tagjává, majd vezetőjévé. Mint öregdiák is megmaradt a Szent Asztrik-csapattal. Szerették az ifjoncok, ezt jelzi „csúfneve”, a Priszka is. (Ez az Attilát látogató görögnek, Priszkosz rétornak a nőiesített változata volt.)
1935-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Apja — két évvel halála előtt — 1938-ban adta át neki az Arany Kereszt gyógyszertár vezetését. Felújíttatta és korszerűsíttette. Az új portál művészi hatását fokozta a beteg gyermekének gyógyszert adó anyát ábrázoló szobor, Szakál Ernő alkotása. Az officinában pedig a következő feliratot olvashatták a betegek: Salus rei publicae suprema lex. (A köz érdeke a legfőbb törvény.)
1950-ben államosították a patikát. Jéhn Antalt áthelyezték vezetőnek az Oroszlán gyógyszertárba. Innen csak azért távozott egy évre Győrbe, mert vele töltötték be az akkor szervezett megyei főgyógyszerészi állást. Amikor onnét szabadult, megint az „oroszlánok” fogadták be magukhoz — főnöküknek. 1973-ban nyugdíjazták ugyan, de ott maradt további húsz esztendeig mint beosztott. Az ő feladata elsősorban a magisztrális gyógyszerek készítése volt. Apja nyomdokain haladva meggyőződéssel vallotta ezek hasznos, egyénre szabott és olcsó voltát.
Nemcsak németül és franciául tudott, hanem a latinban is olyan fokú jártasság-ra tett szert (tovább fejlesztve középiskolában szerzett tudását), hogy a rá jellemző aktivitással taníthatta az asszisztensképzőben ezt a nyelvet. Még jegyzetet is állított össze diákjai részére.
Titkára volt a negyvenes években a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Sopron megyei Szervezetének. Az államosítás után is kivette részét a különböző konferenciák szervezésében, a véradásban (számos kitüntetést kapott ezért). Nikolics Károly mellett a Patikamúzeum létrehozásában segédkezett, az ismertető társszerzőjeként is. Házassága gyermektelen maradt.
Már apjának szenvedélye volt a fényképezés. A Soproni Fotóklub első éveiben kiállításon voltak láthatók képei. Mint gyógyszerész ennyivel nem elégedhetett meg. Raktáron tartott minden olyan szert, ami az előhíváshoz kellett. Fia örökölte ezt a hobbit, sőt alkalmazásában állott Horváth Mihály, aki mint fotóművész, számos képével aratott világsikert.
Jéhn Antal másik kedvelt időtöltése volt a bélyeggyűjtés. Magas fokon művelte ezt a tevékenységet. Kiállításokon szerepelt tematikus összeállításaival. Széles körű műveltségének egyik alapja a bélyegek által közvetített tudásanyag volt.
Tevékeny, derűs természete parancsolgatás nélkül is össze tudta kovácsolni a rá bízott kollektívát. Szerették beosztottjai és pályatársai egyaránt. 2002. március 15-én, harmadik szívinfarktusába halt bele.
Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.
Dr. Horváth Dénes: Jéhn Antal (1913—2002). Soproni Szemle 56. évf. (2002), 293—294. o.;
Katona Csaba: A Jéhn család két nemzedéke. Soproni Szemle 57. évf. (2003), 234—246. o.;
soproni születési anyakönyv az 1913. évre.