Jéhn Vilmos fotója, 1907 vagy 1908. A korabeli sajtóban és a tanácsülési jegyzőkönyvekben is nyomon lehet követni az utcák kátrányozását és aszfaltozását. A kátrányozás a gyakoribb, mivel olcsóbb és elsősorban a por ellen volt a hölgyek és urak örömére, akik nagyon szerettek korzózni a Deák téren és az oda vezető utakon. A fotó másik érdekessége, hogy sztereofotó, ami azt jelenti, hogy térhatású kép. Egy megfelelő eszköz az ún. sztereonéző segítségével ez térben látható, csak itt hiányzik a kép másik fele. Jéhn készített még több képet erről a munkáról. A csődületet az okozza, hogy az úthenger ebben az időben még ritkaságnak számít. Kinézete miatt már akkor is rendkívüli "szeretet" övezte ezt az ormótlan gépet. /Bolodár Zoltán írása a Sopron anno facebook oldaláról./
Hozzászólások
Ez az aszfaltos makadám út. A technológiát már a rómaiak is használták, aszfalt nélkül.
A nagy kövek közé a zúzalékot a kocsik préselték be. A továbbfejlesztés Mac Adam
nevéhez fűződik. Először kátrány nélkül készültek az utak, az apró köveket gőzhengerrel
préselték a nagyok közé. Később főleg városokban készültek ilyen utak kátránnyal. Forrás:
Internet. Az 50-es években nyári munkán én is dolgoztam ilyen úton. A 84-es utat újították
így. Akkor a 84-es út Nagycenknél ágazott ki a 85-ös győri útból. Mi Nagycenktől Lövőig
dolgoztunk az úton. Mára az út számozását megfordították.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Ilyen, vagy hasonló, gőzhenger még az '50-es években is "szolgált"... a Csengery utca felújításánál a gépész felengedett a gépre, nagy élmény volt. Az akkori "technológia" úgy szólt, hogy az alapot meglocsolták a folyékony (forró) kátránnyal, majd bazalt-zúzalékkal megszórták és azt a gőzhenger simította/hengerelte simára.