A fénykép 1928-1930 táján készült. Külváros. Itt-ott javítgatott, de soha egészen rendbe nem hozott épület. Alig fordul a lépcső lefelé, máris hiányzik belőle egy léc. Aki jön, nem tulajdonos. - Elképzelhető, hogy a napernyővel, nagy virágos, széles övű nyári ruhában hazulról induló ifjú hölgy vasárnapi sétára készül. A föltehetően csak pipere-cikkeket tartalmazó divatos táskához balkézre még egy karimás kalap is járul. Estefelé már nem lesz szükség nyitott napernyőre. Helyet cserélnek. A gavallér lehet akár a fotós is. Erre mutat a nyitott kapu. Merthogy a sötét kapualjból kilátni a keskeny, kövezett utcára, túloldalán az üres járdával. Már nem ott várakozik az emeleti ablakra figyelve, mivel megkapta a jelzést: rögtön jövök. Akkor pedig kár azt becsukni. Nem is figyel rá. A jelenség és a megfelelő expozíció a lényeg. Becsukni? Abban az időben ilyesmire amúgy sem kellett ügyelni. A negyvenes évek beköszöntekor már igen. Mi is akkor kezdtünk el gondolkodni, hogy legyen-e mindegyikünknek kulcsa. Nem itt volt ez. A város másik részén. Itt most egy nő indul lefelé. Meleg a nap. Szinte áll a levegő a szűk udvar kövein. Kint biztos jobb lesz.