Gyakorló gyógyszerész volt és nemzetközi tekintélyű tudós egy személyben, a gyógyszerész tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár, a magyar egészségügy kiváló organizátora - Sopron város díszpolgára.
1918. augusztus 10-én született Sopronban. Az evangélikus líceumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg kitüntetéses gyógyszerész oklevelét 1940-ben. 1943-ban doktorált, ezt kővetően egyetemi tanársegédként dolgozott. Édesapja betegsége miatt - lemondva az egyetemi karrierről - hazatért szülővárosába, hogy átvegye az Oroszlános patika vezetését. Az államosítás miatt azonban erre már nem kerülhetett sor. Nikolics a Than Károly Gyógyszertár élére került. Napi feladatai lelkiismeretes ellátása mellett lankadatlan szorgalommal folytatta tudományos munkáját is. A kristályos szerkezetű anyagok kutatása terén elért eredményeivel előbb a kandidátusi (1963), utóbb a tudományok doktora (1978) fokozatot is elnyerte. Az Orvostovábbképző Egyetem ajánlására címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Nikolics a fővárosi gyógyszertudományi karon a krisztallográfiát oktatta. Kiterjedt tudományos munkáját kilenc önálló, illetve társszerzőkkel megjelent könyve s több mint száznegyven szakcikke fémjelzi.
Nikolics Károly egész életét a gyógyszerészet ügyének szentelte. Soproni műhelyében, a Than Károly Gyógyszertárban - amely egyben az Egészségügyi Minisztérium kísérleti gyógyszertára is volt - fiatal gyógyszerészek több nemzedékét nevelte fel.
Született szervező volt. Javaslatára indult meg Sopronban - az országban először - az intézményes gyógyszerész-továbbképzés. Nevéhez fűződik az ország első patikamúzeumának felállítása is. Az ő érdeme a soproni asszisztensképző iskola életre hívása, a Soproni Gyógyszerész-, majd az Orvos-gyógyszerész Napok megszervezése városunkban. Sokat tett a hazai gyógyszerészet nemzetközi kapcsolatainak felújításáért.
1978 és 1991 között a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöke volt. Oroszlánrészt vállalt magára szülővárosa tudományos egyesületeinek, a MTESZ-nek és a TIT-nek a munkájából. Javaslatára vette kezdetét Sopron konferenciavárossá fejlesztése.
A közjóért végzett áldozatos munkájában egész életében hűséges társa és segítője volt felesége, dr. Hertai Mária. Nikolics Károlyt Sopronban mindenki ismerte, szerette és tisztelte. Tudására, emberségére és segítőkészségére mindenki mindig bizton számíthatott. Tudományos érdemeit és áldozatos életét számos kitüntetéssel ismerték el. 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, 1994-ben - Lisszabonban - a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség Életműdíját. 1998-ban nyerte el a Bugát Pál Emlékérmet. Szülővárosa 1997-ben dr. Király Jenő-díjjal tüntette ki, majd Pro Urbe díjjal jutalmazta, s 1999-ben Sopron város díszpolgárává választotta.
Nikolics Károly 2000. szeptember 16-án hunyt el. A város halottját szeptember 22-én helyezték őrök nyugalomra a Szent Mihály-temetőben.
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
Nikolics Károly emlékét a Fő téri Patikaház falán 2004 óta emléktábla őrzi, 2018 óta pedig az Aranyhegyen utca is viseli a nevét.
Hozzászólások
Köszi, Robi!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Facebookos oldalunk olvasói így emlékeztek Nikolics Károlyra:
Patzer Mária: A megjelenése is tiszteletreméltó és emberi volt!!!!Az egész város szerette és tisztelte! Emléke a mai napig úgy él bennem,mintha köztünk lenne!
Varga Rozetta: Volt szerencsém személyesen ismerni a gyógyszerész urat.Békebeli úriember volt, a kedvessége határtalan, nagyon művelt volt.
Farkasné Bárczy Éva: Karcsi bácsi a tágabb családunkhoz tartozott. Én, mint magánembert ismertem jobban. Remek humora volt és fantasztikusan zongorázott.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Sírja a Szent Mihály temetőben:
https://hu.billiongraves.com/grave/K%C3%A1roly-Nikolics/193…