Ökrösszekér a Szent Mihály-dombon

A Poncichter-ház kapuja előtt, a járdaszegély mellett áll a hordóval megterhelt szekér, eléje fogva két ökör. A szekér rúdjának jobb oldalához fogott egykedvű állat a fotós felé fordítja a fejét, mellette a másik alighanem a fülét hegyezi. Hordót raktak a szekér végébe, valószínűleg nem üres. A délutáni napfény arra utal, hogy a szőlőkből jöttek a Poncichter-ház elé. Odabent a nap befejezéséről folyhat a megbeszélés. - A fotós türelmes, megvárja, hogy mi következik az ember és az állat számára is nap mint nap megszokott fázisok közül. Nekünk, a felvételt nézőknek nem kétséges, hogy néhány megörökítésre érdemes jelenet lesz még addig, míg leszáll az alkony. Mint ahogy az is megfejthető, mi a szándéka Mende Gusztávnak ezzel a nem véletlenül kiválasztott és megfigyelésre alkalmas eseménysorral. Akkor, 1944-ben is azon dolgozik, hogy összegyűjtse a poncichterek munkanapjairól készített emlékfotókat. Mindent megörökít, ami a festményeihez ad alapot. Tudjuk, s bizonyára neki is eszébe jut, hogy nagy festők, például Munkácsy Mihály, kompozícióinak felépítéséhez felhasználta a fényképezést. Lássuk hát a következőt.

Az ökrösszekér a hordóval egy jövendő festmény kompozíciójának feltehetően első tagja volt, most kitágítja a témát azzal, hogy elhelyezi a poncichter-negyedbe. Úgy állítva a gépet, hogy egy nagy háromszög vegye körül a szekeret. A Poncichter-ház már ismerős az előző képről, de azon nincs még rajta a kis házak felett uralkodó Szent Mihály-plébániatemplom. És nincs rajta az életet adó víz forrása: az öntöttvas közkút. Ez az annyira fontos, emberalkotta szerkezet látható a 16. számú képen, ahol egy asszony várja kisfiával, hogy csorogjon már belőle. A felvétel 1932-ből maradt fenn, ez a szekerről alkotott 1944-ből. Hogy milyen fontos ez a vízvezeték korában is! Nézzük csak meg Heimler Sopron topográfiájában (1936) a Fövényverem, vagy a Bécsi utca sűrűn lakott házainak Vízvezeték-rovatát. Bizony a rovatban egyes helyett csak gondolatjel van. Annak a kútnak pedig múltja van. Johann Karl Schuster üvegesmester sok viszontagságain kívül azt is feljegyezte, hogy a magisztrátus 1843-ban a Mihály kutat öntöttvas csővel csináltatta meg. Míg azelőtt sok baj volt vele, ettől kezdve a krónikát író csak azt közli, hogy folyik belőle a víz.

Továbbra is az előző képen látható szekér áll az előbbi helyen. Most beszűkült a látvány, mert áthalad előttünk egy szőlőmunkás. Messziről jön, a templomon túlról. Már nem süt erősen a nap: nem kell hunyorítania. Viszont eléggé fáradt lehet, hogy egy pillantást sem vet a szekérre, a hordóra és hogy leálljon egy-két szóra a bentiekkel. Vagy elképzelhető, hogy nem a fáradság, hanem a közömbösség van az arcára írva? Meglehetősen zárt világ a szőlőművelőké és a babtermesztőké. Ismeri egymást a Szent Mihály utca felől érkező éppúgy, mint a Fövényverembe látogató. Igaz, az érkezővel sem törődik senki sem. Kapája, s egy arra kötött szatyra nem vall gazdagságra. Abban lehetett a rég elfogyasztott ebédje. És most nehéz léptekkel megy hazafelé. A fotós már elképzeli a képet, amelyen ez a sokat próbált férfi lesz az új bort ízlelgető társaság közepén. És mielőtt exponálna, közelebb lép.