Szomszédviszály a Tómalmon

Szomszédviszály a Tómalmon.1842 júniusában a Nagytómalom tulajdonosa, Mühl Konrád azzal a kéréssel fordult a Tanácshoz, hogy a fürdőzést legalizálandó uszodát és fürdőt hozhasson létre a tónál. Mindezt nem nézte túl jószemmel a Kistómalom akkori tulajdonosa, egy bizonyos Schneider János Jakab, aki akkor már a Kistómalmon működtetett egy fürdőt. Így ő is kérvénnyel fordult a Tanácshoz, melyben a nagytómalmi fürdőzés betiltását kérte különféle indokokra hivatkozva. Az ügy kivizsgálásával Martiny Frigyes városkapitányt bízták meg. Az ő helyszíni jegyzőkönyvéből valók az alábbi sorok: "A Schneider János Jakab úr által felhozottakkal kapcsolatban Mühl Konrád közölte, hogy korábban rákosi jobbágyok, közkatonák és a városi csőcselék fürdött gyakran a tóban és ezt más módon, mint 2 krajcáros taksa bevezetésével megakadályozni nem tudta. Ez neki tökéletesen sikerült is, úgyhogy most a tavat csak tisztességes városi személyek látogatják, a meztelenen való fürdés senkinek sincs megengedve és mint erről az alulírott személyesen is meggyőződött, két tiltó tábla is elhelyezést nyert. Az, hogy a két nem egy körülbelül 100 négyszögölnyi (360 m2) területen együtt fürdik, nem erkölcstelen, minthogy ilyen közös fürdők a tengeri és iszapfürdőkben léteznek és ő maga (ti. Mühl) szigorúan ügyel arra, hogy az illem és az erkölcs szabályait ne sértsék meg. Egyebekben csak a saját asztali szükségletére tart bort, amelyet a városból szerez be. A fürdőzőknek kérésükre saját előállítású tejjel és vajjal szolgál csak." A Tanács a jelentés hatására engedélyezte a Nagytómalmom a fürdő létesítését. Így kezdődött a fürdőélet a Tómalmom.