A képek az album azonos oldalán sorakoznak, jelezve, hogy szorosan kötődnek egymáshoz. A helyszín a Fövényverem. A mélyben terjed az árnyék. A délutáni nap az utca felső északi részét éri. Lent a Sas tér szürkéje felé még látszik Tschany János krónikaíró aprócska háza. A volt jezsuita kollégium hatalmas tömbjétől erre néhány méterre a Szent János-kápolna tornya vetül a házakra. Az eltakart kapu előtt mintha egy vagy két emberi alak guggolna. Sehol senki más. A fotós néhány lépés után hátrafordul. Ismerős szekér jön alulról a képbe. Rajta nagy hordó, előtte fejkendős asszony, az ura gyalogosan kíséri. Néhány szó erejéig talán le is állnak. A jelenetet kisvártatva néhány marha követi. Újabb szekér érkezik. És utána ismét néhány ökör, mellettük a járdán két férfialak, funkció nélkül. Ezekre várt Mende? Számunkra, a fotók nézői számára nehezen érthető. Az állatok közelebbről meg nem határozható legelőről jönnek akár a Dudlesztől és az ősöktől eredő megszokásból minden alkonyatkor hazatalálnak a részházak nyitott kapuin a hosszú, keskeny udvarokon az istállójukba. Már csak ennyien? Hajdanában a Széchenyi téren nagy csorda vonult az Angerra reggel és alkonyatkor visszafelé. A parkot korláttal védték tőlük. Az 1950-es évekre ott már csak egy maradt belőlük a Perkovátz-ház udvarának végén. Istállója mára már garázzsá alakult. Egyszerűen csak sztaffázs? Vagy inkább megörökítése annak a múltnak, ami 1944-ben egy érzékeny lelkű művész számára nem rejt biztató jövőt?
/Mende Gusztáv 1951-ben festette meg, amint teheneket hajtanak a Fövényveremben. Feltételezhető, hogy a fenti fotók ennek a festmények a tanulmányfotói lehettek. A festmény honlapunk Művészet menüpontja alatt, itt tekinthető meg: http://sopronanno.hu/kepzomuveszet/mende-gusztav-fovenyverem-tehenekkel - A szerk./