Magyarázat: BR szülei kezdetben a {Hosszúsor 14-ben} béreltek háromszobás lakást, közvetlenül az Élesszögnél, a Tiszti Leánynevelő Intézettől balra eső második házban. Az utca 1906-ban, a fejedelem hamvainak a hazahozatala tiszteletére kapta a Rákóczi nevet.
Ez a Hosszú sor 14. számú egyemeletes sarokbérház az Osztrák-Magyar Monarchia népegyvelegének parányi mása volt. Akkoriban még nem akasztották ki a lépcsőházban a lakók névjegyzékét, de ha lett volna ilyen, az idegen aligha tudta volna a nevekből megállapítani, hogy ki milyen nemzetiségű.
Felnőtt szemmel nézve bizony kopár udvar volt, de mi, gyerekek, szűz szemünkkel mindennap valami újat fedeztünk fel benne. Elsőbben is itt volt a hatalmas kapualj a fecskefészkekkel és a fiókákat etető, cikázó fecskeszülőkkel. Nagyszerűen lehetett itt falhozverősdit játszani a labdával, vagy csigát pörgetni, vagy színes golyókkal gurigázni. A félig nyitva álló nehéz kapun minduntalan bejött valaki. Hol ágfalvi tejesasszony, aki harsányan bekiáltott az udvarba: „Kaff"ns ma a Mülli a, oder an Putter, oder an Rahm!" - hol az ószeres zsidó tudakolta, hogy „Nyúlbőr van-e eladó?", hol a szelíd szemű 48-as honvéd, kopott, barna atillában, ősz Kossuth-szakállal, aki verklijén a Kossuth-nótát nyekergette. Őt nagyon tiszteltük, áhítattal álltuk körül, és amikor az ablakokból potyogni kezdtek a papírba csavart pénzdarabok, akkor hazafias buzgalommal szedtük össze őket a macskakövek közül.
Már maga a kilátás a lakás ablakaiból az utcára volt olyan érdekes, mint ma nem egyszer a televíziós ernyő.
Kora reggel tülökszóval összeszedték a tehénpásztorok a gazdapolgár-házakból a teheneket és borjakat és kihajtották őket az Angerre legelni, ahonnan estefelé tértek vissza, megakasztva a villamos- és kocsiközlekedést. A bocijaik vidáman ugrándoztak, a tehenek ringó tőggyel meg-megálltak a kapuk előtt, amíg fel nem ismerték az igazit, és boldog bőgéssel befordulhattak az istállójuk felé.