A pártok koalíciós együttműködése rövid életű volt. Minél inkább közeledtek a választások, annál élesebbé vált az ellentét a demokrácia értelmezése körül. A Kisgazdák és a Parasztpárt, no meg persze a Néppárt is, a többségi elven alapuló népuralmat osztályharc és párturalom nélkül akarta megvalósítani, a Kommunista Párt viszont egészen mást értett „demokrácia” alatt. A szeptember 2-ai népgyűlésen először láthattuk és hallhattuk a párt vezéralakját, Rákosi Mátyást. Akkor még senki sem sejtette, hogy a következő tíz év folyamán a szenvedések milyen özönét fogja ez az ellenszenves politikai gnóm valamennyiünkre zúdítani.
Októberben a szocdemvezér, Peyer Károly, valamint a Kisgazdák részéről Parragi György és a bámulatos kövérsége ellenére is meglepően fürge Balogh páter szónokolt hozzánk, akik mint egy tónyi ebihal néztük káprázó szemmel az összelőtt színház erkélyén az új Magyarország vezető politikusait. A novemberi képviselőválasztások eredménye még a régi szellem helyzeti energiájával hitegetett, hiszen a Kisgazdapárt 66%-ot a Szocdemek 19.5%-ot, a Kompárt 11,4%-ot és a Néppárt 1,6%-ot kapott Sopron városában, míg a megyében a Kisgazdapárt 71%-ot tudott elérni.
***
Már befejezettnek véltem a visszaemlékezést az 1945-ös esztendőre, amikor véletlenül a kezembe került ennek az évnek néhány nyomtatott tanúja: a Képes Világ és a Képes Figyelő 1945. júliusi és augusztusi számai. Az azóta eltelt húsz esztendő alatt fakóra mosott emlékezés a képek és cikkek láttára újra kifényesedett és mindenek előtt azon csodálkozott, hogy a kataklizmát követő első hónapokban is már ilyen jó kiállítású folyóirataink voltak, holott jóval későbben, évekig, illusztrált folyóirataink bizony szánalmasak voltak.
Az újságok és folyóiratok koruk tükrei, – gyakran torzító, még gyakrabban szépítő tükrei. A Nemzeti Parasztpárt hetilapjának, a Képes Világnak 1945. július 6-i száma a cím és a hátlapon nevető, boldog gyermekarcokat mutat. Gyermekeket, akik olyan önfeledten játszanak és vajas kenyereznek a Szabadsághegyen, a Nemzetközi Vöröskereszt jóvoltábó1, mintha sohasem lett volna II. Világháború. Belül, a belső oldalakon már a koalíciós miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla és államtitkára, a hordóalakú Balogh István páter látható a háború utáni első képzőművészeti kiállítás megnyitásán. A következő számban Nagy Imre földművelésügyi miniszter derűsen néz a jövőbe, amely számára tíz év múltán a bitót tartogatja.
Barátom, Keresztury Dezső, „A felszabadult bestia” cím alatt nagy cikkben szögezi le, hogy a „Hitlerizmus legnagyobb vétke és legégetőbb veszélye, hogy felszabadította és felmagasztalta az emberben is élő vadállatot”. Különös látni a mai szemnek a további számban Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzort és Zilahy Lajos írót Sztálin óriási képe előtt, amint a Szovjet-Magyar Művelődési Társaság nevében beszédet tartanak. Akkor még elkerülhetőnek látszott számukra a helyzet olyan alakulása, amely aztán az emigrációba, az USA-ba hajtotta őket.
A háború utáni romos, nyomorgó Bécset mutatja egy képsorozat, élén a kiégett Stephansdommal. Alig néhány hete, hogy most, 1964-ben Bécsben jártam, a „Wohlfahrtsstaat”, a „jólét állama” ragyogó fővárosában s benne az újjászületett katedrálisban.
No és – az első szabad könyvnapon – Illyés Gyula és Veres Péter új könyvei mellett már a következő tíz esztendő végzetes alakjának, Rákosi Mátyásnak könyve is ott virított: „A magyar jövőért” cím alatt összegyűjtött írásainak kötete.
A július 26-i számban egész oldalas kép mutatja Tokió bombázásának borzalmait. A bombák még a hagyományosak, de két hét múlva követni fogja őket az első atombomba robbanása Hirosima fölött.
Budapesten folyik a romeltakarítás társadalmi munkában. A polgármester és a városi tanácsnokok buzgón lendítik a csákányt és tolják a talicskát. És így tovább…: Augusztus 20-án ünnepélyes körmenetben viszik végig Budapest romjai közt a Szálasi által külföldre hurcolt és visszakapott Szent Jobbot. Két oldalt honvédek és Árpád-sisakos rendőrök kísérik a menetet, melyben az összes pártok képviselői részt vesznek. A kommunisták is, akik Sopronban, Úrnapján a pártház erkélyére óriási feszületet raktak ki, amikor a körmenet arra haladt, „a cél szentesíti az eszközt” mondás illusztrálására.
Bukarestben Mihály királynak és Sztálinnak képét egymás mellett hordozzák meg egy politikai díszfelvonuláson. Az egyik oldalról újra Keresztury Dezső hívja hadvezéri mozdulattal az Eötvös Kollégium tetőszékéről a filozoptereket, hogy cserepezzék be a tetőt. Dezső egyelőre még csak az Eötvös Kollégium igazgatója, de nemsokára mint parasztpárti kultuszminiszter jár majd Sopronban és nálam piheni ki a nem neki való politikai tojástánc fáradalmait.
Az újságoknak már újra van sportrovatuk sok illusztrációval, s az augusztusi hőhullámban telt idomú hölgyek hűsölnek a strandon, elfelejtve, hogy nemrég még a hideg pincében verte ki őket a rémület hősége.
Ezek a folyóiratok akkor még 2 pengőbe, majd 5 pengőbe kerültek számonként, ám áruk néhány hónap múlva már csak csillagászati számokban lesz kifejezhető, mert eljön a pénzügyi pestis, a nullák mindent elnyelő szökőárja.
Második rész, Felkél a vörös csillag
Közreadja Turbuly Éva