if ($logged_in == FALSE) { }

A sopronyi fekete asszony

Hozzászólok
A sopronyi fekete asszony
Szerző: 
Horváth Miklós
Kiadó: 
Székely és Társa Könyvnyomdája
Kiadás éve: 
1935

Részlet a könyvből:
"Az ötvösök utcája a bástyafalak alá torkollott. A falak alatt büdös bürök, csallán, menta meg temérdek gaz verte fel a várárkot, mely helyenként bedőlt. Másutt betemették és ölnyi szélességű területeken kis üzletházakat ragasztottak az évszázados terméskövekhez. A felcserre ugy hatott a látvány, mintha egyszerre a püspök városában lenne, ahol a parti fecskék sárfészkeket ragasztottak László király szentegyházának párkányai alá.
—Merre most, uram?
A bástyafalak tojásdad alakban ölelték a belső várost. A falakkal szemben és szemben a várárok üzletházaival zárt utcasor épült, többnyire emeletes házakkal és ugyancsak tojásdad alakban. A kettő között, mint valamely lusta hüllő, szélesen nyujtózva lapult meg a vásártér, melyet tömött, kövér szekérút választott ketté.
A féltelkes balra mutatott.
—Ehol ni, Szent Domonkos fiainak temploma. Szegények a jámborok, mert se tornyuk, se harangjuk.
A templom előtti fák lombjai között szellő bujkált. Ágaikról levelek hulltak.
—Ez itt a fogadószer, — mondta később a féltelkes, miközben megrántotta a jobb gyeplőszárat.
A lovak északnak poroszkáltak. Az egyik ház előtt abrakos vályú terpeszkedett az utcán.
—Az Arany szarvas, — mutatott rá a fuvaros. De menten hozzátette:
—Amaz, ott a szomszédságában, az Arany ökör.
Ekkor azt kérdezte a felcser:
—Merre vagyon a spitál? Sánta Takács hirét sem hallotta.
—Hanem azért megtudjuk. Amott az Arany Angyal, tul rajta a Fehér ló. Ott okos ember a hausznyekt, szives szóért is útbaigazít bennünket.
A Fehér ló emeletes, szép sárga épület volt. Emeletének kiugró ablakszemei, melyekben még virágoztak a muskátlik, a szemlélőben azt a hitet keltették, mintha ábrándosan, de egyre csökönyösebben csakis a bástyatetőt figyelnék kíváncsiskodva, mi történik a tetőn át visszakacsintgató nemes ifjak konviktusának palotájában? A földszintet a beépített kőkapu két részre osztotta. A kapu alatt a szekér dübörgésétől megijedtek az eddig poroszkáló lovacskák, melyek ijedelmükben ágaskodva táncoltak a fogadó tágas fedett színjéig.
A szin alatt ennyit mondott a fuvaros:
—Hála Isten, helyben lennénk."

A bejegyzés létrehozása: 2014. szeptember 30.