Részlet Sass László előszavából: "A Sopron vármegye képeslapokon című kötetbe szerkesztett válogatás a vármegyéhez tartozott kb. harmadfél- száz település, köztük hét járásszékhely (csepregi, csornai, felsőpulyai, kapuvári, kismartoni, nagymartoni és soproni) múltját idézi elénk, elsősorban a természeti és épített környezetükről, de nem ritkán életük hétköznapi vagy ünnepi pillanatairól készült képek bemutatásával. A települések száma természetesen a közigazgatási intézkedések - megszüntetés, összevonás - következtében időről-időre változott, az 1907-es helységnévtár például 246, az 1910. évi népszámlálás pedig 232 települést rögzít. Az album szerkesztői a 246 helység képeiből válogatták e könyv 370 képeslapból álló gyűjteményét. Sajnos a legnagyobb igyekezet és a legszélesebb körű kutatás, keresés, „nyomozás” ellenére sem teljes a tabló, néhány településről csak az adatokat tudja közölni a kiadvány, róluk képeslap vagy nem készült, vagy ha mégis, akkor a gyűjtők szeme elől máig elzárva lappangnak valahol, esetleg minden példányuk megsemmisült. (Egy esetleges második kiadás reményében örömmel veszünk minden híradást, információt a hiányzó településfotók bármelyikének föllelhetőségéről, akár csak a létezésüket igazoló bizonyosságról is.)
A betűrend szerint bemutatott települések képeihez társítva az 1910. évi népszámlálás adatai olvashatók. Ez volt ugyanis az utolsó olyan állapotfelmérés, helyzetrögzítés, mely még állandóságot, stabilitást, kiszámíthatóságot tükrözött, mind geográfiai, mind gazdasági-infrastrukturális, mind politikai tekintetben, s az előbbiekből fakadóan a lakosság számára, összetételére (nemzetiségi és felekezeti megoszlás) vonatkozóan is. „A Kárpát-medence egymással perlekedő, gyakran összeakaszkodó népeinek történetében egy korszakot lezáró állapotfelvételt kap az olvasó” - írja Klinghammer István a Magyarország Közigazgatási Atlasza 1914* című könyv előszavában, mintegy magyarázatát adva, hogy miért az 1900-ban, illetve 1914-ben készült közigazgatási alaptérképek az utolsók, melyek a „leghasználhatóbb területi leltár” elkészítésére alkalmasak. Megállapítása az első világháborúval kezdődő és számunkra Trianonnal végződő, tragikus időszakra utal, azokra az évtizedekre, melyek Európát minden tekintetben fölkavarták, szétzilálták, megszaggatták, összezavarták, megsemmisítve számtalan korábbi köz- és magán evidenciát.
Az album képei - zömmel fényképfelvételek („eredeti fotó”-k), és szép számú litográfia - 1945-ig kísérik végig a vármegye településeinek történetét. Nézegetésük során nyomon követhetjük ezen országrész, e vidék, e táj arculatának, hangulatának pillanatait és változásait. Egy különös „időutazás” résztvevőiként tanúi lehetünk a 19. század utolsó, a 20. század első évtizedeiben virágzó kultúrának, gazdaságnak, civilizációnak, művészetnek (különös tekintettel az építőművészetre), és az utolsó békeévek utáni világnak, egészen a második világháború befejeztéig. (A szerkesztők 1945-öt jelölték ki záró korszakhatárnak; a háború után átszervezett közigazgatás keretei között ugyanis már a vármegye alapú területi logika „elakad”) Számunkra korábban is ismerős vagy ez idáig ismeretlen települések nevezetességei - községháza, templom, iskola, kocsma, vasútállomás, kastély, kúria, utcakép - mesélnek a múltról, s késztetnek minket állandóan a jelennel való összevetésre."