Soproni diákok voltunk ...

Részlet a szerző bevezetőjéből:

"1953 őszén kezdtük meg tanulmányainkat az akkori Erdőmérnöki Főiskolán. Már a vonatról leszállva, nagy bőröndjeink súlya alatt görnyedezve Sopron utcáinak, templomtornyainak látványa, s a várostorony sziluettje bizakodással töltött el bennünket: szép városba érkeztünk! Későbbi diákéletünk alatt a város kulturális és sport élete lehetőséget adott számunkra egy igényesebb életstílus átvételére. A történelmi napokban meggyőződhettünk a város lakóinak emberségéről is.

A régi Szent Imre Kollégium épületébe lépve Bognár néni megértő, szeretetet sugárzó útmutatásai alapján foglaltuk el zsúfolt kamaráinkat. Ezt a segítőkészséget éreztük beiratkozásunk napján is, sőt ügyeink intézése során végzésünkig tapasztalhattuk.

Szerencsénk volt! Tanulmányaink idején találkozhattunk a még Selmecről érkezett neves oktatókkal. Szakmai igényességük, emberi magatartásuk a kedvezőtlen körülmények ellenére kisugárzott főiskolánk működésére és befolyásolta jellemünk alakulását. Később értettük meg, hogy személyiségükkel egy olyan szellemiség költözött át az erre fogékony Sopronba, amely sokunk életére kedvezően hatott.

A selmeci - soproni diákszokásokat az első évben egy szűkebb körben, szinte titokban gyakoroltuk, hiszen időben még közel voltak az 1951-es kizárások. Felsőbbéves erdész, bányász és földmérő hallgatótársainkkal együttműködve, tanáraink támogatásával tevékenyen részt vett évfolyamunk is a hagyományaink felélesztéséért, elfogadtatásáért folytatott küzdelemben.

Évfolyamtársaink az ország különböző tájairól, sokféle környezetből érkeztek Sopronba és a világról vallott nézeteink is eltérőek voltak. Kezdettől éreztük azonban, hogy az otthonról hozott tapasztalataink alapján egységesen elítéljük a Rákosi rendszert. Ez az egységes szellem egyetemi éveink folyamán még tovább erősödött, ebben nagy szerepe volt az ország legjobb szellemi erői által megfogalmazott reformtörekvéseknek és a selmeci - soproni szellemiségnek egyaránt."