"Az enyészet illata száll a város felé, melynek meghitt falai közt az emberek ismét közelebb húzódnak egymáshoz és berendezkednek a télre. De előbb még egy halk, őszi ünnepet szentelnek azoknak, akik már befejezték vándorlásukat az évszakok útján. Fehér krizantémek kegyeletes havát terítik a temetőkre és fényvirágokat ültetnek minden sírra. Suttogva hullámzik az őszi estben az élők tömege a holtak szűk ágyai között fent az öreg Szent Mihály-temetőben, ahol a nagy templom árnyékában, dúsfaragású sírkövek alatt az ősök alusznak. Csak néhány lépés innen az új temető, melyben azok pihennek, akiket még láttunk és ismertünk. Száz és száz gyertya füstje libegi körül a nagy Storno-keresztet a temető végében, magasan az alant sötétlő szőlőkertek felett, azok emlékére, akik idegenben nyugosznak. A lángok vörös fénye végigreszket az áhítatos arcokon és kirajzolja a fekete égre a Keresztet. "
A korabeli képeslapon látható kereszt ifj. Storno Ferenc rajzai alapján Hild Lipót kőfaragó műhelyében készült 1895-ben.