Finta Béla

Hozzászólok
1910 -
1994
vasutas
Finta Béla

1927. szeptember 21.-én a GySEV órabéresnek felvette a polgári iskola IV. osztályát abban az évben elvégzett 17 éves soproni Finta Bélát. Ekkor még senki sem sejthette, hogy Finta Béla lesz később az, aki a GySEV és a Fhév „életét” több mint 50 éven át kamerájával követni és rögzíteni fogja.

|1|

Finta Béla 1910. január 10.-én vasutas családban született Sopronban. Édesapja, Finta József, ekkor a GySEV kalauza. Finta József 1868. augusztus 27.-én született Káptalanvisen. Az anyanyelvi szinten németül és magyarul egyaránt beszélő, 6 elemi iskolát végzett 24 éves fiatalember a GySEV szolgálatába 1892. március 9.-én lépett. A szükséges vizsgák letételét követően váltóőrként kezdett dolgozni Félszerfalván (Ma Hirm az ausztriai Burgenlandban). 1894. január 1.-vel véglegesítették. A megfelelő ismeretek elsajátítását követően még abban az évben váltóőrből fékezővé nevezték ki, Sopron telephellyel. Ez idő tájt vehette el feleségül Köő Máriát. Négy évvel később, újabb tanulást követően 1898. január 1.-től kezdődően egészen 1917. július 31.-i nyugdíjazásáig kalauzként szolgálta a GySEV-et. 25 éves szolgálati viszonya után a nyugdíjazás örömeit rövid ideig élvezhette, 1922-ben 54 éves korában meghalt.

|2|

Finta József elsőszülött fia, Finta Jenő, 1896. szeptember 17.-én született Sopronban. A 4 polgári iskolát végzett fiatalember 1920. június 1.-vel állomás-felvigyázó gyakornokként került a GySEV kötelékébe. Már egy hónappal később sikeres vonatvezetői és kereskedelmi vizsgát tett. GySEV véglegesítés dátuma 1922. július 1. A később a vitézi címet is kiérdemelt Finta Jenő soproni telephellyel kalauzként, majd 1957. február 15.-i nyugdíjazásáig főkalauzként dolgozott. A 37 éves szolgálati viszonya során a vasúti ranglétrán az üzemi segédtisztségtől vezető főellenőrségig vitte.

Finta Béla Pál késői gyermekként, 14 évvel bátyja születése után látta meg a napvilágot. Elemi iskoláinak elvégzését követően a soproni Halász utcai 4 osztályos polgári fiúiskola tanulója lett. A GySEV-hez az akkori „szokásnak” megfelelően protekcióval (édesanyja több ízben eljárt fia érdekében Dr. Holl Jenő igazgatónál) órabéresként felvett Bélát kezdetben – ahogy szokás volt – különböző beosztásokban foglalkoztatták a soproni GySEV állomáson. Volt kocsifeliró, átmenesztő, stb. A távírász vizsga sikeres letételét (1929. május 2.) követően ülhetett 1929-ben távírógép mellé.

Majd újabb tanulással telt év után 1931-ben sikeres forgalmi vizsgát tett (szeptember 10.). A gazdasági válság éveiben, a munkanélküliség rémének árnyékában forgalmi szolgálatra a GySEV-nél nem véglegesített Finta Bélát nem osztották be, annyi volt a forgalmi szolgálatra jelentkező a véglegesített állományból. A helyzeten még az sem segített, hogy 1935-ben még a kereskedelmi vizsgát is sikeresen letette (szeptember 28.).

|3|

A helyzet fél évvel később változott; Finta Bélát 1936. január 10.-vel átminősítették órabéresből napibéressé. Ekkor, 5 évvel a sikeres vizsgát követően kezdhette meg felügyelet alatti forgalmi szolgálatát. Újabb sikeres vizsgák után 1936. május 2.-tól már önálló szolgálatra is beosztották.

Tudását és szorgalmát fel- és elismerve 1938. január 1.-vel véglegesítették, majd 1940-ben és 1941-ben előléptették. Több helyen is szolgált a GySEV vonala mentén távírászként, forgalmi szolgálattevőként, de helyettesített állomásfőnököt is. Egyik legrégebbi (1937) felvétel Fertőboz állomás előtt mutatja Illmann Ernő társaságában.

A 30 éves magas, jó megjelenésű Finta Béla egy csinos, fiatal tanítónőbe, Csernai Ilonába (*1915.05.07.-†1963.05.07.) szeretett bele. A szerelmet hamarosan házasság (1940.04.20.) követte, amiből megszületett az első gyermek, Tamás Béla (*1942.04.14.-†199?).

Ez idő tájt már Sopronban állomás-felvigyázóként teljesített szolgálatot egészen 1946-ig. A II. világháború eseményeit is Sopronban vészelte át. Mint forgalmi szolgálattevő a németek kivonulásakor kétszer is állt pisztolycső előtt …

1946. október 12.-én megszületett második gyermeke, Miklós.

|4|

1947. október 10.-től a GySEV soproni igazgatóság C (forgalmi) osztályára helyezték. Innen 1949. július 11.-vel Kapuvárra került, ahol családjával együtt a felvételi épületben kapott lakást. Az 1951-ben főintézővé kinevezett Finta Béla állomásfőnöksége rövid ideig tartott csak; 1951. július 21.-vel visszahelyezték a soproni igazgatóságra, az immáron már F jelzésű forgalmi osztály létszámába. Kapuvárról való elhelyezésével az ottani felvételi épületben lévő lakás használati jogát megvonták tőle (kellett az utódjának), neki és családja számára Fertőszentmiklós állomás győri oldalán, a nádgyárral szembeni, időközben szerepét elvesztett őrházban biztosított a GySEV lakóhelyet. Innen ingázott be nap mint nap soproni munkahelyére. Két hónappal később, 1951. szeptember 30.-val Sopron GySEV állomás létszámába helyezték át. 1953. február 1. és 1954. augusztus 1. között oktatótisztként dolgozott. Erre a másfél évre emlékezett legszívesebben vissza.

1954-ben kinevezték a GySEV légoltalmi - vagy ahogy a köztudatban szerepelt, légo – parancsnoknak, majd 1960-ban törzsparancsnokká léptették elő. Időközben GySEV felügyelővé előléptetve levelező úton elvégezte a vasúti tisztképzőt is.

A GySEV soproni igazgatóságának épületében, az ún. „GySEV palotában” több lakás is volt. A háború előtt a teljes földszinten lakások voltak kialakítva. Ez az állapot a háborús károk, ill. az épület újjáépítését követően megszűnt. Az 1950-es évek végén az igazgatóság épületének II. emeletén működő MÁV Pályafenntartási Főnökség felesleges irodáiból 2 szobás, konyhás, fürdőszobás, kamrás lakást választottak le. Az 1959. január elején elkészült szolgálati lakást Finta Béla és családja kapta meg.

|5|

1963-ban nagy vesztesség érte; felesége, Ilona saját születésnapján, május 7.-én meghalt. Két évvel később, 1965-ben ismét megnősült; feleségül vette Sárási Ibolya (*????-†1994.06.29.) brennbergbányai tanítónőt.

A hidegháborús helyzet enyhülése következtében a légvédelem polgári védelemmé szelidült. Ennek vezetését már másra bízták. 1969-ben a soproni igazgatóság Személyzeti és Munkaügyi Főcsoportjába helyezték át. Itt nyugdíjazásáig elsősorban vállalati propagandával, fotózással foglalkozott.

Finta Béla főfelügyelői rangban 44 év után 1971. január 16.-val ment nyugdíjba. Hosszú élet adatott meg Finta Bélának; második felesége halálát követően 1994. december 16.-án 84 évesen hunyta le örökre szemét Sopronban.

Az elsőre talán mindennaposnak is mondható életút mögött azonban több is rejlik. Finta Bélának két nagy szenvedélye volt; a természetjárás és a fotózás.

|6|

A természetszeretet a Halász utcai polgári iskola cserkészcsapatában nevelték bele. A GySEV-nél is azonnal tagja lett a cserkészcsapatnak, rendszeresen részt vett az éves táborozásokon is. A cserkésztáborokat a közeli Csapodon, Kincsédpusztán, Baboton a Rába mellett stb. rendezték. Egyik legnagyobb cserkész élménye az 1933. évi magyarországi cserkész világtalálkozóhoz (jamboree) fűződik, ahol több társával együtt tábori cserkészrendőri szolgálatra osztották be.

Második nagy szenvedélye a fényképezés volt. „Fiatal korom óta az a vágyam, hogy mindent, amit szépnek és érdekesnek találok lefényképezzem” nyilatkozta 1977-ben újságíró kérdésére válaszolva. Az első fényképezőgép kézhez vételét követően szinte haláláig fotózott. Mindent fotózott, minden érdekelte. Fotózott természetet, embereket és – főleg – vasutat. A GySEV-et. Épületeit, vasutasait, eseményeit, stb. Vasúti fotóit két albumban gyűjtötte össze, az egyikben az 1944 és 1970 között készülteket, a másikban az 1970 után készülteket.

A kezdeti lökést saját bevallása szerint a szintén fotózó vasutas kollégák, Kemenes Győző, Kleininger Gyula, Giczy Gyula, és Friedrich József adták. Az 1930-as évek második felében egyre-másra készültek szebbnél szebb fotói, így pl. a „Teljes gőzzel …” fotósorozat, a soproni állomást bemutató hangulatos éjszakai felvételei, stb. A vasúti témájú, de Sopron utcáit és embereit is bemutató fotóival több soproni és országos kiállításon is részt vett.

Kortörténeti emlék az 1937-ben Haich Károly GySEV vezérigazgató 70. születésnapja alkalmából elkészített nagyalakú fényképalbum (Ma a GySEV üzemtörténeti gyűjtemény féltett kincse), amely megörökítette a GySEV és a Fhév akkori teljes vonalát, létesítményeit Budapesttől Sopronon át Neufeldig, ill. Celldömölktől Neusiedl am See-ig, valamit vasutasait a vezérigazgatótól a vonalőrig. Finta Béla 1991-ben így emlékezett vissza az album létrejöttének körülményeire:

„1936/37. évben a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Üzletvezetősége vezetésének elhatározása alapján készült – a vasutunk tulajdonában lévő – Haich Károly vezérigazgató úr részére készített fényképes emlékalbum.

Az Üzletvezetőség vezetője, dr. Holl Jenő kormányfőtanácsos üzletigazgató adott tájékoztatást az album elkészítésével kapcsolatban az osztályvezetők, valamint a szakvezetők számára.
Emlékezetem szerint elég hosszan folyt tárgyalás az album nagyságára, a belső tartalmára vonatkozólag, valamint, hogy hol és ki készítse el az albumot. Az albumot végül Bécsben készítették.
A fotózási feladatokat az alábbi [GySEV] alkalmazottak végezték a vasúti feladataik mellett:
Kemenes Győző, intéző, udvari főtanácsos,
Kleininger Gyula, intéző, főfelügyelő,
Giczy Gyula, intéző, főfelügyelő,
Friedrich József, állomásfelvigyázó,
Finta Béla, állomásfelvigyázó, főfelügyelő.”
Az albumban lévő képeket a korábban privát készült, meglévő vasúti képanyagból és csak az album részére készült képekből kiválogatás, csoportosítás, elbírálás után állítottuk össze. Ebben a munkában az osztályvezetők is részt vettek.

Nagy általánosságban azt az utasítást kaptuk, hogy a lehetőség szerint mindenkit le kell fényképezni csoportosan, vagy egyénileg. Ami az albumban látható is, mert a vonalon az őrházaknál egyéni képek készültek az őrházzal együtt, munkavégzés közben.

Mivel a vasúti amatőr fotósok közül én voltam a legfiatalabb, nekem kellett a vonali fotózás egy részét elvégezni. Pályamesteri hajtókával szállítottak őrháztól őrházig és állomásokig. Az érdekelteket előre értesítették a fotózásról. Én ekkor 6x9 cm-es lemezes fényképezőgéppel fotóztam. Csak az volt a baj, hogy ezekkel a gépekkel túl lassú volt a fotózás, de maga a gép nagyon jó volt. Nagyon sok felvételt készítettünk, aminek csak egy része került válogatás alapján az albumba. Valamikor pontosan tudtuk, ki mennyi felvételt készített, most csak azt tudom, hogy az albumba hány felvételem került (kb. 178 db).

A negatív anyag egy része előbb is, de a zöme a bombázások során és a helytelen csomagolás, tárolás során semmisült meg. Az albumban a feliratozási munkákat az üzletvezetőségi akkori műszaki rajzoló végezte.”

(Finta Béla: Emlékezés Haich Károly, vasutunk egykori vezérigazgatójának 1936/37 évben, 70 éves születésnapjára készített emlékalbummal kapcsolatban; 1991.04.02.; kézirat)

|7|

Fotós pályafutásának talán legnagyobb eseménye az 1942. évi lisszaboni fotókiállítás volt, ahol 4 felvétellel szerepelt. A már fotóművészként számon tartott Finta Béla a háborút követően is jelen volt nagy hazai és nemzetközi fotókiállításokon. A „Teljes gőzzel …” fotósorozat valamelyik képe mindig szerepelt azokon a dániai, hollandiai, írországi, svédországi, csillei, kanadai és egyesült államokbeli kiállításokon, amelyekre meghívták.

Mint soproni forgalmista 1944. december 6.-i bombázástól kezdődően végig fotózta a háború pusztította Sopront, majd az azt követő helyreállítást úgy az állomásokon, mint a nyílt vonalon. A tényszerű dokumentálás mellett mindig kereste és képei középpontjául az embert választotta, legyen az helyreállítási „rohammunkás”, havas váltót tisztító vasutas.

Az 1940-es évek második felétől kezdődően eluralkodó légkörben már nem igen volt szerencsés a vasutat fotózni. Könnyen pórul lehetett járni vele. Finta Béla ekkor elsősorban a tömegmegmozdulásokat örökítette meg. Képei azonban rendszerint kötődtek a vasúthoz. Ma ezek mind helytörténeti értékűek.

1954-től, mint a GySEV légoltalmi parancsnoka, rendszeresen bejárta a GySEV és a Fhév magyar vonalát. Bejárásai során fényképezőgépét mindig magával vitte. Az 1960-as évek elején fotótanfolyamot indított. Fotólaboratóriuma az igazgatósági épületben hivatali szobája mellett volt. 1964-től kezdődően nem hivatalosan, de a GySEV fényképészévé vált. Az új soproni igazgató, Lisiczky Lajos, felismerve a jó propagandában rejlő lehetőségeket előbb biztatta, majd hamarosan már el is várta, hogy Finta Béla a GySEV hivatalos és nem hivatalos eseményein fényképezőgépével mindig legyen jelen. Külön attrakciónak számított, hogy a rendezvény vendégei, legyen az egy értekezlet délelőtt, vagy egy esti vacsora, távozáskor már kézhez kapták az eseményen készült fotókat. Finta Béla időt, fáradságot nem ismerve megszállottként dolgozott.

A fényképezés szeretetét a Soproni Fotóklub tagjaként adta át a következő nemzedékeknek. A soproni vonatkozású neves fényképész, Rácz Endre mesterei között első helyen említette Finta Bélát.

Már nyugdíjazása előtt is foglalkozott idegenvezetéssel. Rendszeresen tartott vetítettképes előadásokat Sopronról a város üdülőiben pihenőknek. Ismereteit külföldi utazásokon gyarapította; hazatérte után rendszeres diaképes előadásokat tartott. Jelentős magyarországi, elsősorban soproni negatívanyaga ma a Soproni Múzeum tulajdonában van.

Finta Béla emléke fényképei alakjában tovább él. Kollégája, barátja, Lovas Gyula 1996-ban Finta Béla halála kapcsán írt méltatásában joggal mondhatta: „A fotóművész Finta Béla is vasutas maradt”.

Nekem az 1980-as évek végén adatott meg, hogy közelebbről megismerhessem Finta Bélát. Az első véletlen találkozásokat hamarosan hosszabb beszélgetések követték kezdetben a GySEV soproni igazgatóságán, majd később Béla bácsi lakásán. A beszélgetések „természetesen” szinte kizárólag a vasút, a GySEV és a fotózás körül forgott.

Finta Béla hatalmas hagyatékából pár vasúti témájú képet válogatva idézem fel a fotográfus vasutas emlékét. Azt a kort, amelyben felvételei első és egyetlen munkaadójáról, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútról készültek.

Az életrajz forrása: Tóth Sándor: Soproni Vasutas Képeskönyv 1937-1987

Finta József (*1868.08.27.-†1922) 1930-as években Távírász asztal – Fertőboz Illmann Ernő állomás-felvigyázó és Finta Béla (jobboldalt) Fertőboz állomáson (1937) Távírászként az 1940-es években Finta Béla a Grossglockner csúcskeresztjénél, 1940-es évek Az 1940-es években a soproni állomáson
Finta Béla összes alkotása
A fotó készítőjének életrajza: Finta Béla
A bejegyzés létrehozása: 2016. július 8.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Dr. Friedrich Károly, GySEV-es éveiben, közel kerültek szakmailag és emberileg is...mindketten elkötelezett hívei voltak a város népszerűsítésének, dokumentálásának. F.Béla fotói meg-megjelennek a "Szép Sopron" dia-előadásban is. Nagy kincs került a honlap birtokába, kezelésébe! Csak gratulálni tudok hozzá!