1937. május 23-án született, Debrecenben.
Családjával 1939 őszén Pestszenterzsébetre, majd 1940-ben Sopronba költözik; iskoláit itt végzi.
1951-ben kezdi meg középiskolai tanulmányait az Állami Széchenyi Általános Gimnáziumban.
Már gimnazistaként megmutatkozik érdeklődése a kémia iránt; egy szerencsétlenül sikerült tréfa miatt (könnygázt készített) kicsapják, ezért a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban fejezi be tanulmányait, teszi le az érettségit, kitűnő eredménnyel.
1955. 06. 29-én felvételizik az ELTE Vegyészmérnöki Karára, ahová helyhiány miatt először nem veszik fel, de felajánlanak neki egy helyet az Orvosi Karon. Fellebbezés után 1955 őszén megkezdi tanulmányait az ELTE Vegyészmérnöki Karán, ahol nagy kedvvel veti bele magát a tanulásba.
Az egyetemen kezd komolyan foglalkozni a kosárlabdával, és versenyszerűen sportol.
Ugyanezekben az években ismerkedik meg az akkori fiatal művészvilággal (pl.: Kutas László, Sulyok Gabriella, Maár Gyula) Valószínűleg ennek hatására kezd foglalkozni a képzőművészettel.
1958-ban magánéleti okokból, szülői tiltakozás ellenére, otthagyja az egyetemet és hazaköltözik.
Két év katonai szolgálat következik, majd ennek leteltével, 1960. 11. 14-én dolgozni kezd a Pamutiparban, mint dekoratőr.
1962. október 15-én Idegenvezetői igazolványt állítanak ki számára, orosz és német nyelvre.
A sportéletben továbbra is részt vesz; előbb a Soproni Textiles Club NB II-es kosárlabda csapatának tagja, majd a SMAFC kosárlabda csapatában játszik (1962. SMAFC M.K. Legjobb kosárdobó; 1964-ben NB I.)
1963-ban megnősül, két gyermeke születik, 1965-ben Tamás és 1968-ban László.
A ’60-as évek elején ismerkedik meg Szabó Alajos grafikusművésszel, akinek 1963-tól munkatársa is lesz. Tőle tanulja meg az alkalmazott grafika mesterfogásait.
Elismert dekoratőr és grafikus lesz. Ebben az időszakban készített cégtáblái több évtizedig fennmaradtak (pl.: Gyöngyvirág espresso)
1967-68-ban térdsérülése miatt kénytelen felhagyni a kosárlabdával.
Nagyjából ebben az időszakban (1968-69) lép életébe az új szerelem, a fotográfia. Az önkifejezés ezen új módjába szinte megszállottan veti bele magát. (Az alig több, mint 5 év alatt, csaknem 10 000 felvétel készül)
Az 1970-es évek elején Szabó Alajos saját, önálló műtermet kap, mely a Dekorációs Műhely végét jelenti.
G. Nagy Béla először a Szolgáltatóipari Szövetkezetnél dekoratőr, majd 1976. 01. 09-től a Vendéglátóipari Vállalat Gastroprint nyomda vezetője és grafikusa. Ekkoriban fotózási kedve már alábbhagy.
1976. szeptember 29-én „gyógyszermérgezés” gyanújával kórházba kerül (október 22-ig). Itt diagnosztizálják először alkoholbetegségét. Még 1976-ban családjától elköltözik, a fényképezéssel pedig végleg szakít.
1978-ban visszaköltözik családjához, munkahelye megszűnik. Szeptember 25-én ismét gyógykezelés alatt áll (december 9-ig)
1982-ben a Vendéglátóipari Vállalattól fegyelmivel elbocsátják. Ez az utolsó munkahelye dekoratőrként. Ismét magánéleti problémákkal küzd, ezek után a kallódás évei következnek.
1983. 10. 06 – Állatforgalmi és Húsipari Vállalt (ÁHV) alkalmazottja lesz, mint készáruraktáros, majd anyagmozgató (– 1986-ig)
1985. 12. 10 – ismét Kórházi kezelés következik, ahol kötelező gondozáson és gyógykezelésen kell részt vennie, krónikus alkoholizmusából kifolyólag.
1986-ban végleg megromló egészségi állapota miatt rokkantnyugdíjazzák.
1988-89-ben több helyen is éjjeli őrként dolgozik, mint nyugdíjas.
1989 decemberében hosszantartó betegség után elhunyt.