Az 1929. évi soproni művésztelep – egy résztvevő szemével

I. Az 1929. évi soproni művésztelep

Az 1920-as trianoni béke olyan következménnyel is járt, hogy a hazai képzőművészet elvesztett néhány ihlető műhelyet, mint pl. Nagybánya. Új helyszíneket kellett keresni, ahol fiatal művészek kibontakoztathatják tehetségüket. Ebben az egyik élenjáró művész Glatz Oszkár (Budapest, 1872 – Budapest, 1958) volt, aki már a nagybányai művésztelep létrejöttében is jelentős szerepet játszott, s 1912-1938 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Elgondolása az volt, hogy évfolyamonként más-más városba vagy vidékre küldi diákjait. Az első és második évfolyam számára Sopront választotta, a középső évfolyamok Mohácsra mentek, a végzősök pedig Pécsre, ill. a közeli Kökénybe. A telep vezetője pedig mindig egy idősebb, végzős, vagy nemrég végzett diák volt. A helyi sajtó az 1929. évi soproni művésztelep indulásáról így számol be („4 nő- és 10 férfi-művésze van az idei soproni művésztelepnek” c. cikk a Soproni Hírlapból):

A művésztelepről Parragi György először 1929. augusztus 1-jén írt cikkében tudósít „Glatz Oszkár festőművész tegnap Drezdából Sopronba érkezett” címmel (2.-3. o.) a Sopronvármegye c. lapban. Ebből megtudhatjuk, hogy 12 Glatz-növendék volt a művésztelepen, melynek az [Evangélikus Tanítóképző] adott otthont (Képezde u. 14.). A művésztelepről Glatz így nyilatkozott a lapnak:

"Ilyen nagy városi művésztelep nincs most Magyarországon. Miskolcon az állam tart fenn egyet, a többi városi telep mind kisebb. Örülünk ennek különösen azért, mert Sopron művészi szempontból gyémántja az országnak. Nem győzök eléggé hálálkodni az önök nagyszerű [polgármesterének], aki a telep létesítésével megmutatta, hogy érzéke van a művészet iránt. A kultuszminisztérium hathatós támogatását kell megszereznünk ehhez és akkor sikerül Sopronnal Nagybányát pótolnunk."

Arra a kérdésre, hogy milyennek tartja diákjait, nem kis büszkeséggel a legtehetségesebbeknek nevezte őket.
"Az én osztályomon vannak a legmodernebbek, a legmaiabbak."
Közülük Domanovszkyt emelte ki, mint meghatározó egyéniséget.

|1|

Édesanyám, Petrich Kató (Budapest, 1908 – Budapest, 1987) ennek a művésztelepnek volt tagja. Hazaküldött leveleiből kirajzolódik a művésztelep élete. Első hazaküldött levele szerint 1929. július 3-án érkezett Sopronba. Másnap szüleinek részletesen beszámolt az érkezésről és elhelyezésről.

|2|
"Sopron, 1929. VII. 4.
Édes jó szüleim!
Mint a Soproni Hírlapban is olvashatjátok, mi szerencsésen megérkeztünk és eddig még nagyon-nagyon jól érezzük magunkat. A vasúton nagyon jó helyem volt az ablak mellett, és tekintve, hogy elég sokan voltunk, egész jól telt az idő. (...) Nemsokára Sopronba értünk ( ½ 5 körül, kis késéssel). A poggyászokat mind a fiúk hordták ki az állomás elé, honnan kocsi vitte a szállásunkra. A jegyző és egy kis rajztanár vártak ránk, mondták, hol fogunk lakni és enni. (...) A Lexikonban talán megtalálni Sopron térképen a Képezde utcát, itt lakunk. A fiúk az első emeleten, a lányok a földszinten. (...)
Mikor megérkezés után kipakoltunk, toilettet csináltunk, elsétáltunk a vendéglőbe, ahol étkezünk. Ez bizony elég szép kis séta, de a város legszebb részein visz az út. A Balfi utcában van a vendéglő. Vacsora resztelt máj volt burgonya körettel, jó és rém sok. Utána még egy kicsit sétáltunk, a nagy parkban zene szólt és az egész város ott promenádozott. Nagyon szép volt, de én már egész alvajáró voltam, s hazamentünk, kivéve [Bellát], [Klárit], Domanovszkyt és Pirit, akik mindig külön excursiókat csinálnak. (...)"

|13|

Az első perctől kezdve szorgalmasan dolgozott. Az alábbi képeslapot július 7-én írta: "Édes jó Szüleim! Ezt a részletet rajzoltam tegnap reggel ½ 6-kor, akkor még kevesen járnak."

|3|
|4|

A művésztelepre érkezett levelek közül Édesanyámnak az iparrajziskolából megismert barátnőjétől, Dirmayer Marianntól két levél maradt fenn. 1929. július 12-én ezt írja:
"Remélem, már egészen belejöttél az új életmódba, és az új környezetet is megszoktad. A kellemes munka majd feledteti veled, ha valami nincsen rendjén. Különösen, ha mindig az lebeg szemünk előtt, amit a mi aranyos öreg mesterünk lelkünkre kötött, és semmi mással nem törődünk, úgy minden jó lesz. Örülök, hogy olyan jó munka-pajtásra akadtál Baráthban."

A másik levélben (augusztus 6.) kitért a művésztelep többi lakójára is:
"A többieknek hogy megy a festés? A Baráth nem jön haza tanulni?"

|5|
|6|

Édesanyám július 8-i levelében szüleinek is említi társait:
"Pénteken délután Baráth és Kertésszel voltam Bánfalván, kétszer olyan messze van, mint a vendéglőnk. Nagyon sok jó témát találtunk, ők ketten festettek, én skicceltem."

|7|

Július 27-én ezt írja haza: "Édeseim! Jól vagyok, Blanyi, Rohacsek Anni és Rázsó Klárival egy szobában mulatunk sokat. Hétfőn jön a Mester." Augusztus 5-én, a Brennbergbe költözés napján elkezdett levelében beszámolt arról, hogy Glatz Oszkár meglátogatta a telepet:
"1.-én d.e. 10-kor testületileg kivonultunk az állomásra, ahol édes kis mesterünk feleségestől megérkezett. Amíg a csomagjait vizsgálták, leült székecskéjére és máris a neoklasszicizmusról beszélt. (… - folytatás Brennbergből este) Szóval a Mester székecskéjén ült, s mikor engem megpillantott, nagy derültséggel konstatálta „neoklasszikus” frizurámat. T.i. most középen elválasztva, simán hordom a hajam. A fogadtatás után a Mester a Pannónia-szállóba ment és utána, azt mondta, hozzánk jön, amiből ugyan délután 5 óra lett. Mi persze a szobánkban irtó rendet csináltunk, virág az asztalon, képek a falon, stb. Először hozzánk jött be, vele együtt az egész „brancs”. Mondhatom, jól tömve volt nálunk. Nagyon kedves volt, érdeklődött, hogy alszunk, nem-e kemény? Az én ágyam elé is leült s szemlélte a falon kitűzött munkáimat, kritikát mondott erre, arra, s egy udvarrészlet tetszett neki, krétarajz. Mondta, hogy jó, ha így keresgélve, többféleképp dolgozom, és fessek inkább. 3 olajképem bátortalan még, aquarellben színesebb vagyok. Állandóan és egyfolytában beszélt, magyarázott, tanított, tapasztalatairól, mindenről. Le is lett közben fotografálva, kíváncsi vagyok. Fenn a fiúknál a 3 szobát is végig járta velünk, ½ 7-kor elment, mi meg elrohantunk kicsit az uszodába, aztán rendbe szedve magunkat a [Tiwaldhoz] mentünk vacsorázni. Folyton ő tartotta szóval a társaságot, s a világ valamennyi témáján végigszáguldott. Nagyszerű hangulatban volt, bár a foga miatt megdagadt kicsit a bal fele, s ezért másnap reggel Pestre utazott. Vacsora után hazakísértük a Pannóniába, útközben is jól mulatva, s a szálloda előtt egész gyűrűt alkotva körülötte álltunk, s hallgattuk búcsúprédikációját, s kaptunk „Apollo áldását”. A járókelőknek majd kiugrott a szemük. Rém aranyos volt és egész felvillanyozott."

|8|

Augusztus 3-án a telep tagjai összejövetelt tartottak a Hubertus-lakban, ahonnan egy lapot küldött haza a résztvevők aláírásával.

|9|
|10|

A telep tagjai – nem mindenki – két hétre vagy egy hónapra kimentek Brennbergbányára. A korábban hazaküldött egyik újságcikk szélére ezt írta: "Itt az iskolában augusztusban valami nyári tanfolyam lesz, ezért mi akkor Brennbergben fogunk lakni, ott is van egy iskola vagy mi. A felesleges holmit (kész képek, stb.) itt hagyjuk addig.”
Egy alkalommal leszállhattak az egyik tárnába. Ehhez bányászruhába kellett öltözniük. Részletesen beszámol augusztus 17-i levelében a lenti körülményekről, s arról, hogy odalenn a talaj tényleg izzik, a hely nem véletlenül kapta nevét. Egy lapon megjelölte, hol szálltak le a mélybe.

|11|
|12|

A bányában tett látogatásról szüleinek küldött 1929. augusztus 17-i levelében részletesen is beszámolt.

"Brennberg, 1929. VIII. 17.
Édes Szüleim!
Egy újabb érdekes kirándulásról kell beszámolnom. (...) Csütörtökön reggel 9-kor mindnyájan felmentünk a bányába. (...) Az iroda előtt találkoztunk a bányaigazgatóval, s vele együtt mentünk a Borbála aknához. Itt mindnyájan tetőtől talpig átöltöztünk. Alul fürdőtrikót, rá iszonyú piszkos, foltos-lukas nadrágot, munkazubbonyt, kőkorszakbeli bakancsot, fejünkre nagy piszkos sapkát á la [Jackie Coogan]. Kezünkben carbid-lámpa. Mikor egymást megláttuk, képzelhetitek, milyen nevetés volt, nem is ösmertünk egymásra. Az igazgató, bányamester épp úgy nézett ki. Most ez a kolduscsapat átment az Ilona-aknához, ott szálltunk le. Ez már osztrák terület, de a szenet Magyarország kapja. (...) Pár pillanat alatt megérkeztünk 327 méterre a föld alá. Füstös folyosón szálltunk ki, kis mécsesektől megvilágítva ott láttuk az igazgatót a többiekkel, s egy pár piszkos embert, akik valami tűzről beszéltek az igazgatónak. „Megégünk mindnyájan” stb., hú, mi van itt. De megnyugtattak, hogy nincs veszély, egy helyen a csuszamlástól meggyúlt a szén és izzik. (...)"

Augusztus 27-én Édesanyám már a záró kiállításról számolt be. "Ma délelőtt minden ünnepélyesség nélkül megnyílt. Nekem 6 grafikám és egy olajképem van kiállítva."
Erről a sajtó is beszámolt. Ebből a hosszú cikkből megtudhatjuk, hogy név szerint kik voltak a telep résztvevői és arról is benyomásunk lehet, hogy milyen képeket állítottak ki.

II. A soproni művésztelep résztvevői

1. A művésztelep soproni illetőségű résztvevője: Piri Kálmán festő (Sopron, 1908. január 29. - Budapest, 1983. február 14.)
   http://piri-kalman.festmenyvetel.hu/alkoto/index/Kalman_Piri

2. Baráth József (a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt 1928-1932 között, más adat nincs)
3. Domanovszky Endre (Budapest, 1907 – Budapest, 1974), kétszeres Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas festő, érdemes és kiváló művész.
   https://hu.wikipedia.org/wiki/Domanovszky_Endre_(festő)

4. Fettich Izabella (nincs adat)
5. Friedmann Mihály (nincs adat, a Képzőművészeti Főiskolán két ilyen nevű hallgató volt kb. azonos időben)
6. Hecht Klára (nincs adat)
7. Kertész (nincs adat)
8. Lerner István (1927-1933 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, más adat nincs)
9. Mezey Artúr (Gyöngyös, 1907 – Budapest, 1987) festőművész, grafikus
10. Ocsvár Géza (a háború környékén az egri ciszterci gimnázium rajztanára volt http://www.gardonyi-eger.hu/_user/browser/File/Iskolat%C3%B6rt%C3%A9net… )
11. Petrich Kató (Budapest, 1908 – Budapest 1987), grafikus, festőművész-rajztanár
12. Rázsó Klára (nincs adat)
13. Rohacsek Anni, a későbbi Martinszky Jánosné (1904 – Budapest, 1953) grafikus, festőművész
14. Zettner Károly (nincs adat)

A tábor nem hivatalos résztvevői voltak:

• Glatz Henrik, Glatz Oszkár fia
• Dabis Blanka, a bécsi képzőművészeti főiskola hallgatója, akit Petrich Kató leveleiben „Blanyi” néven emleget – ők barátnők voltak még az Iparrajziskolából.

***

Kapcsolódó irodalom (megtalálhatók a soproni városi levéltárban):

• 4 nő- és 10 férfi-művésze van az idei soproni művésztelepnek. Soproni Hírlap, XVI. évf. 1929. júl. 3.
• Egyhetes kiállítást rendeznek a Festőteremben a soproni művésztelep növendékei. Soproni Hírlap, XVI. évf. 188. sz. 1929. aug. 22. 1. o.
• Parragi György: Glatz Oszkár festőművész tegnap Drezdából Sopronba érkezett. Sopronvármegye, XXXII. évf. 1929.aug. 1. 2-3. o.
• Parragi György: Részletes beszámoló a soproni művésztelep munkájáról. Sopronvármegye, XXXII. évf. 198. sz. 1929. szept. 1. 6-7. o.