A honlap frissítése miatt ideiglenesen nem elérhető a hozzászólás és a regisztráció funkció.
Szíves türelmüket kérjük.

Az 1929. évi soproni művésztelep – egy résztvevő szemével

Hozzászólok
Glatz-osztály 1929-ben
Petrich Kató főiskolás korában
Az 1929. évi soproni művésztelep
A soproni Tűztorony. Ceruza, szignált, datált, 1929, 21x27 cm.
Vázlat a művésztelep két résztvevőjéről: Glatz Heinzi (Glatz Oszkár fia) és Baráth Jóska. Szignált. Ceruza. 1929, 25x19 cm.
Munka a soproni művésztelepen. Szignált. Ceruza. 1929,  28x21 cm.
Bánfalva. Szignált, datált. Ceruza. 1929, 19,5x20,5 cm.
Soproni udvar. Szignált. Kréta. 1929, 27x22 cm.
Az 1929. évi soproni művésztelep
Az 1929. évi soproni művésztelep
Az 1929. évi soproni művésztelep
Az 1929. évi soproni művésztelep
Evangélikus Tanítóképző, Képezde u. 14. X-szel jelölte Petrich Kató a szobáját.

I. Az 1929. évi soproni művésztelep

Az 1920-as trianoni béke olyan következménnyel is járt, hogy a hazai képzőművészet elvesztett néhány ihlető műhelyet, mint pl. Nagybánya. Új helyszíneket kellett keresni, ahol fiatal művészek kibontakoztathatják tehetségüket. Ebben az egyik élenjáró művész Glatz Oszkár (Budapest, 1872 – Budapest, 1958) volt, aki már a nagybányai művésztelep létrejöttében is jelentős szerepet játszott, s 1912-1938 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Elgondolása az volt, hogy évfolyamonként más-más városba vagy vidékre küldi diákjait. Az első és második évfolyam számára Sopront választotta, a középső évfolyamok Mohácsra mentek, a végzősök pedig Pécsre, ill. a közeli Kökénybe. A telep vezetője pedig mindig egy idősebb, végzős, vagy nemrég végzett diák volt. A helyi sajtó az 1929. évi soproni művésztelep indulásáról így számol be („4 nő- és 10 férfi-művésze van az idei soproni művésztelepnek” c. cikk a Soproni Hírlapból):

„Az egész város nagy szimpátiával fogadta tavaly azt a hírt, hogy a Képzőművészeti Főiskola két nagyhírű tanárának, Bosznay Józsefnek és Glatz Oszkárnak legkiválóbb növendékeiből nyári művésztelepet szerveznek Sopronban. A tavalyi nyáron létesült művésztelep mindenképpen sikerrel járt. Örült a város, hogy festői vidékét művészemberek megismerik, örültek a fiatal művészek, hogy annyi új színt, üde hangulatot fedezhettek fel Sopron vidékén. A nyár elmúltával rendezett kollektív kiállításukra még most is szívesen emlékezik vissza Sopron közönsége.
Hogy az egymásra találás kölcsönösen szíves és maradandó volt, bizonyította Glatz Oszkárnak a tél folyamán Sopronban tartott előadása, melynek során nem mulasztotta el Thurner Mihály dr. polgármesternek megköszönni azt a szeretetet, mellyel a város a múlt évi művésztelep növendékeit fogadta, és egyben kérte, hogy ezt a meleg érdeklődést biztosítsa továbbra is a művésztelep számára. Természetes, a polgármester ezt a város közönsége nevében készséggel meg is ígérte.
Sopron városa meg is őrizte szeretetét az ifjú művészek irányában. Tegnapelőtt alkalmuk volt ezt tapasztalni megérkezésükkor annak a 10 művész növendéknek, akik az idei nyarat ismét Sopronban fogják eltölteni. Egyelőre csak 10 érkezett, köztük 3 leány. 1 leány és 3 férfinövendék a napokban fog Sopronba érkezni. A város nevében Heiszler aljegyző fogadta a vendégeket. Az idén is a tanítóképzőben helyezték el őket. Egy hónapig Sopronban, egy hónapig Brennbergben fognak festeni.”

A művésztelepről Parragi György először 1929. augusztus 1-jén írt cikkében tudósít „Glatz Oszkár festőművész tegnap Drezdából Sopronba érkezett” címmel (2.-3. o.) a Sopronvármegye c. lapban. Ebből megtudhatjuk, hogy 12 Glatz-növendék volt a művésztelepen, melynek az [Evangélikus Tanítóképző] adott otthont (Képezde u. 14.). A művésztelepről Glatz így nyilatkozott a lapnak:

"Ilyen nagy városi művésztelep nincs most Magyarországon. Miskolcon az állam tart fenn egyet, a többi városi telep mind kisebb. Örülünk ennek különösen azért, mert Sopron művészi szempontból gyémántja az országnak. Nem győzök eléggé hálálkodni az önök nagyszerű [polgármesterének], aki a telep létesítésével megmutatta, hogy érzéke van a művészet iránt. A kultuszminisztérium hathatós támogatását kell megszereznünk ehhez és akkor sikerül Sopronnal Nagybányát pótolnunk."

Arra a kérdésre, hogy milyennek tartja diákjait, nem kis büszkeséggel a legtehetségesebbeknek nevezte őket.
"Az én osztályomon vannak a legmodernebbek, a legmaiabbak."
Közülük Domanovszkyt emelte ki, mint meghatározó egyéniséget.

|1|

Édesanyám, Petrich Kató (Budapest, 1908 – Budapest, 1987) ennek a művésztelepnek volt tagja. Hazaküldött leveleiből kirajzolódik a művésztelep élete. Első hazaküldött levele szerint 1929. július 3-án érkezett Sopronba. Másnap szüleinek részletesen beszámolt az érkezésről és elhelyezésről.

|2|
"Sopron, 1929. VII. 4.
Édes jó szüleim!
Mint a Soproni Hírlapban is olvashatjátok, mi szerencsésen megérkeztünk és eddig még nagyon-nagyon jól érezzük magunkat. A vasúton nagyon jó helyem volt az ablak mellett, és tekintve, hogy elég sokan voltunk, egész jól telt az idő. (...) Nemsokára Sopronba értünk ( ½ 5 körül, kis késéssel). A poggyászokat mind a fiúk hordták ki az állomás elé, honnan kocsi vitte a szállásunkra. A jegyző és egy kis rajztanár vártak ránk, mondták, hol fogunk lakni és enni. (...) A Lexikonban talán megtalálni Sopron térképen a Képezde utcát, itt lakunk. A fiúk az első emeleten, a lányok a földszinten. (...)
Mikor megérkezés után kipakoltunk, toilettet csináltunk, elsétáltunk a vendéglőbe, ahol étkezünk. Ez bizony elég szép kis séta, de a város legszebb részein visz az út. A Balfi utcában van a vendéglő. Vacsora resztelt máj volt burgonya körettel, jó és rém sok. Utána még egy kicsit sétáltunk, a nagy parkban zene szólt és az egész város ott promenádozott. Nagyon szép volt, de én már egész alvajáró voltam, s hazamentünk, kivéve [Bellát], [Klárit], Domanovszkyt és Pirit, akik mindig külön excursiókat csinálnak. (...)"

|13|

Az első perctől kezdve szorgalmasan dolgozott. Az alábbi képeslapot július 7-én írta: "Édes jó Szüleim! Ezt a részletet rajzoltam tegnap reggel ½ 6-kor, akkor még kevesen járnak."

|3|
|4|

A művésztelepre érkezett levelek közül Édesanyámnak az iparrajziskolából megismert barátnőjétől, Dirmayer Marianntól két levél maradt fenn. 1929. július 12-én ezt írja:
"Remélem, már egészen belejöttél az új életmódba, és az új környezetet is megszoktad. A kellemes munka majd feledteti veled, ha valami nincsen rendjén. Különösen, ha mindig az lebeg szemünk előtt, amit a mi aranyos öreg mesterünk lelkünkre kötött, és semmi mással nem törődünk, úgy minden jó lesz. Örülök, hogy olyan jó munka-pajtásra akadtál Baráthban."

A másik levélben (augusztus 6.) kitért a művésztelep többi lakójára is:
"A többieknek hogy megy a festés? A Baráth nem jön haza tanulni?"

|5|
|6|

Édesanyám július 8-i levelében szüleinek is említi társait:
"Pénteken délután Baráth és Kertésszel voltam Bánfalván, kétszer olyan messze van, mint a vendéglőnk. Nagyon sok jó témát találtunk, ők ketten festettek, én skicceltem."

|7|

Július 27-én ezt írja haza: "Édeseim! Jól vagyok, Blanyi, Rohacsek Anni és Rázsó Klárival egy szobában mulatunk sokat. Hétfőn jön a Mester." Augusztus 5-én, a Brennbergbe költözés napján elkezdett levelében beszámolt arról, hogy Glatz Oszkár meglátogatta a telepet:
"1.-én d.e. 10-kor testületileg kivonultunk az állomásra, ahol édes kis mesterünk feleségestől megérkezett. Amíg a csomagjait vizsgálták, leült székecskéjére és máris a neoklasszicizmusról beszélt. (… - folytatás Brennbergből este) Szóval a Mester székecskéjén ült, s mikor engem megpillantott, nagy derültséggel konstatálta „neoklasszikus” frizurámat. T.i. most középen elválasztva, simán hordom a hajam. A fogadtatás után a Mester a Pannónia-szállóba ment és utána, azt mondta, hozzánk jön, amiből ugyan délután 5 óra lett. Mi persze a szobánkban irtó rendet csináltunk, virág az asztalon, képek a falon, stb. Először hozzánk jött be, vele együtt az egész „brancs”. Mondhatom, jól tömve volt nálunk. Nagyon kedves volt, érdeklődött, hogy alszunk, nem-e kemény? Az én ágyam elé is leült s szemlélte a falon kitűzött munkáimat, kritikát mondott erre, arra, s egy udvarrészlet tetszett neki, krétarajz. Mondta, hogy jó, ha így keresgélve, többféleképp dolgozom, és fessek inkább. 3 olajképem bátortalan még, aquarellben színesebb vagyok. Állandóan és egyfolytában beszélt, magyarázott, tanított, tapasztalatairól, mindenről. Le is lett közben fotografálva, kíváncsi vagyok. Fenn a fiúknál a 3 szobát is végig járta velünk, ½ 7-kor elment, mi meg elrohantunk kicsit az uszodába, aztán rendbe szedve magunkat a [Tiwaldhoz] mentünk vacsorázni. Folyton ő tartotta szóval a társaságot, s a világ valamennyi témáján végigszáguldott. Nagyszerű hangulatban volt, bár a foga miatt megdagadt kicsit a bal fele, s ezért másnap reggel Pestre utazott. Vacsora után hazakísértük a Pannóniába, útközben is jól mulatva, s a szálloda előtt egész gyűrűt alkotva körülötte álltunk, s hallgattuk búcsúprédikációját, s kaptunk „Apollo áldását”. A járókelőknek majd kiugrott a szemük. Rém aranyos volt és egész felvillanyozott."

|8|

Augusztus 3-án a telep tagjai összejövetelt tartottak a Hubertus-lakban, ahonnan egy lapot küldött haza a résztvevők aláírásával.

|9|
|10|

A telep tagjai – nem mindenki – két hétre vagy egy hónapra kimentek Brennbergbányára. A korábban hazaküldött egyik újságcikk szélére ezt írta: "Itt az iskolában augusztusban valami nyári tanfolyam lesz, ezért mi akkor Brennbergben fogunk lakni, ott is van egy iskola vagy mi. A felesleges holmit (kész képek, stb.) itt hagyjuk addig.”
Egy alkalommal leszállhattak az egyik tárnába. Ehhez bányászruhába kellett öltözniük. Részletesen beszámol augusztus 17-i levelében a lenti körülményekről, s arról, hogy odalenn a talaj tényleg izzik, a hely nem véletlenül kapta nevét. Egy lapon megjelölte, hol szálltak le a mélybe.

|11|
|12|

A bányában tett látogatásról szüleinek küldött 1929. augusztus 17-i levelében részletesen is beszámolt.

"Brennberg, 1929. VIII. 17.
Édes Szüleim!
Egy újabb érdekes kirándulásról kell beszámolnom. (...) Csütörtökön reggel 9-kor mindnyájan felmentünk a bányába. (...) Az iroda előtt találkoztunk a bányaigazgatóval, s vele együtt mentünk a Borbála aknához. Itt mindnyájan tetőtől talpig átöltöztünk. Alul fürdőtrikót, rá iszonyú piszkos, foltos-lukas nadrágot, munkazubbonyt, kőkorszakbeli bakancsot, fejünkre nagy piszkos sapkát á la [Jackie Coogan]. Kezünkben carbid-lámpa. Mikor egymást megláttuk, képzelhetitek, milyen nevetés volt, nem is ösmertünk egymásra. Az igazgató, bányamester épp úgy nézett ki. Most ez a kolduscsapat átment az Ilona-aknához, ott szálltunk le. Ez már osztrák terület, de a szenet Magyarország kapja. (...) Pár pillanat alatt megérkeztünk 327 méterre a föld alá. Füstös folyosón szálltunk ki, kis mécsesektől megvilágítva ott láttuk az igazgatót a többiekkel, s egy pár piszkos embert, akik valami tűzről beszéltek az igazgatónak. „Megégünk mindnyájan” stb., hú, mi van itt. De megnyugtattak, hogy nincs veszély, egy helyen a csuszamlástól meggyúlt a szén és izzik. (...)"

Augusztus 27-én Édesanyám már a záró kiállításról számolt be. "Ma délelőtt minden ünnepélyesség nélkül megnyílt. Nekem 6 grafikám és egy olajképem van kiállítva."
Erről a sajtó is beszámolt. Ebből a hosszú cikkből megtudhatjuk, hogy név szerint kik voltak a telep résztvevői és arról is benyomásunk lehet, hogy milyen képeket állítottak ki.

II. A soproni művésztelep résztvevői

  1. A művésztelep soproni illetőségű résztvevője: Piri Kálmán festő (Sopron, 1908. január 29. - Budapest, 1983. február 14.)
    http://piri-kalman.festmenyvetel.hu/alkoto/index/Kalman_Piri
  2. Baráth József (a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt 1928-1932 között, más adat nincs)
  3. Domanovszky Endre (Budapest, 1907 – Budapest, 1974), kétszeres Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas festő, érdemes és kiváló művész.
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Domanovszky_Endre_(festő)
  4. Fettich Izabella (nincs adat)
  5. Friedmann Mihály (nincs adat, a Képzőművészeti Főiskolán két ilyen nevű hallgató volt kb. azonos időben)
  6. Hecht Klára (nincs adat)
  7. Kertész (nincs adat)
  8. Lerner István (1927-1933 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, más adat nincs)
  9. Mezey Artúr (Gyöngyös, 1907 – Budapest, 1987) festőművész, grafikus
  10. Ocsvár Géza (a háború környékén az egri ciszterci gimnázium rajztanára volt http://www.gardonyi-eger.hu/_user/browser/File/Iskolat%C3%B6rt%C3%A9net/... )
  11. Petrich Kató (Budapest, 1908 – Budapest 1987), grafikus, festőművész-rajztanár
  12. Rázsó Klára (nincs adat)
  13. Rohacsek Anni, a későbbi Martinszky Jánosné (1904 – Budapest, 1953) grafikus, festőművész
  14. Zettner Károly (nincs adat)

A tábor nem hivatalos résztvevői voltak:

  • Glatz Henrik, Glatz Oszkár fia
  • Dabis Blanka, a bécsi képzőművészeti főiskola hallgatója, akit Petrich Kató leveleiben „Blanyi” néven emleget – ők barátnők voltak még az Iparrajziskolából.

***

Kapcsolódó irodalom (megtalálhatók a soproni városi levéltárban):

  • 4 nő- és 10 férfi-művésze van az idei soproni művésztelepnek. Soproni Hírlap, XVI. évf. 1929. júl. 3.
  • Egyhetes kiállítást rendeznek a Festőteremben a soproni művésztelep növendékei. Soproni Hírlap, XVI. évf. 188. sz. 1929. aug. 22. 1. o.
  • Parragi György: Glatz Oszkár festőművész tegnap Drezdából Sopronba érkezett. Sopronvármegye, XXXII. évf. 1929.aug. 1. 2-3. o.
  • Parragi György: Részletes beszámoló a soproni művésztelep munkájáról. Sopronvármegye, XXXII. évf. 198. sz. 1929. szept. 1. 6-7. o.
A történet kezdete és vége: 
1929. július - szeptember
Szerző: 
Petneki Katalin

Az 1858-ban megnyílt intézmény épülete a II.világháborúban súlyos károkat szenvedett, ezért elbontották, helyén sokáig a Gödör játszótér állt, majd a telket beépítették.

A polgármester ekkor Sopronyi-Thurner Mihály (1878-1952) volt, aki a városvezetői tisztséget 1918 és 1941 között látta el.

Fettich Izabella

Rázsó Klára

Tiwald Gusztáv vendéglője a Balfi út 1-3. szám alatt.

Jackie Coogan (1914-1984) amerikai színész

A bejegyzés létrehozása: 2015. július 4.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Igényesen megírt érdekes és szép történet remek kivitelezésben Gratulálok! Keresztanyámnak volt egy nagyon szép Glatz Oszkár képe, sajnos nincs a birtokomban, pedig de jó lenne! Nem tudtam, hogy Sopronban művésztelep is volt. Jó lett volna ezt a szép kezdetet hagyományként megőrizni.

Petneki Katalin képe

A következő pontosításokat szeretném tenni: a) A művésztelep résztvevői közül Lerner Istvánról azért nem találtam adatot, mert magyarosította nevét. Tehát: Lerner István = id. Lelkes István (1908 - 2000) festőművész, művészeti író. (Ezt bátyám árulta el.) b) A Bányászati Múzeumtól megtudtam, hogy a brennbergi bánya igazgatója 1929 nyarán Vajk Artúr volt.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, Katalin!