A Deák-kút Sopron legrégebben ismert forrása, melynek környékét az 1827-ben megalakult Deákkúti Vármegye nevű líceumi egyesület hozta helyre, majd később ők is használták azt. 1834-ben helyreállították a kúthoz vezető sétautat illetve a kút környékén is tereprendezést végeztek. A kút nevét ekkor változtatták Magyarkútra, mely elnevezést egészen 1873-ig használták. 1849 után a Deákkúti Vármegye működését felfüggesztették, a kút környékén vasárnaponként kocsmárosok sörrel és borral várták a városból ide látogató polgárokat. A Vármegye 1864-ben kezdte meg ismét működését, innentől kezdve ismét lelkiismeretes gazdája lett a környéknek, a szervezet újfent rendezte az elhanyagolt területet. Már újrainalásuk évében rendeztek itt majálist, a hagyomány eztán 1883-ig élt, amikoris a tanács megtiltotta a rendezvények megtartását a Deákkútnál.
Az 1918-ban alakult Líceumi Diákszövetség 1922-ben a Városszépítőkkel közösen falat emeltetett a forrás fölé és felújította a környezetet. A forrás feletti védőfalra ekkor kerültek fel dr. Pröhle Károly sorai:
„Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor,
Szelleme mostan is int, ifju szeresd a hazát!”
A forrás felett egy másik emlékkövet is elhelyeztek.
1922 és 1948 között itt tartották a lícisták a ballagási ünnepélyeket, mely hagyományt aztán 1960-ban élesztették újjá.
