A Soproni Tervező Iroda dolgozói

A Soproni Tervező Iroda csapata, a képen elől középen Winkler Oszkár, hátul megbújva Hárs József. A felvétel az egykori Törvényszék épületében készült, ahol ma a Erdészeti, Faipari, Kertészeti, Környezetvédelmi Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákotthona működik. Korábban ez az épület adott otthont a Tervező Irodának.

Sajnos a leírtakon kívül a többieket nem sikerült azonosítani, de bízunk benne, hogy olvasóink segítségével fény derül a nevekre.

---
Bejegyzésünk közzététele után kaptunk egy személyes hangvételű visszaemlékezést Szalay Csabától, akinek az édesapja a Tervező Iroda munkatársa volt. Csaba így írt:

A Soproni Tervező Iroda történetéhez

Édesapám, Szalay Pál (1918-1989.) révén van némi ismeretem a soproni irodáról. A történethez először kicsit vissza kell menni Édesapám „korábbi” életéhez.

Mint vadászrepülő főhadnagy, Heppes Aladár, a „Pumások” vezetőjének segédtisztjeként családostól Bajorországba menekültünk az ezred maradékával. 1946. októberében szüleink úgy döntöttek (sok bajtársukkal ellentétben), hogy hazajövünk, mert nekünk ez a hazánk! Az első hazatérő vöröskeresztes vonat parancsnoka volt. Sopronnál értünk magyar földre. Éjszaka érkeztünk a Déli-pályaudvarra. Nagyszüleink ekkor már itt voltak özvegyen maradt soproni nagynénénknél, - ide vártak minket is. – Apámnak tovább kellett utaznia „egyenesen” Kaposvárra, az Igazoló Bizottsághoz. Ott megállapították, hogy háborús bűncselekményt nem követett el. Megkérdezték, hogy tudna e vezetni „modern” szovjet repülőt? Válasza az volt, hogy igen, de nem vállalja, mert egy rendszert már kiszolgált. 28 évesen nyugdíjazták, de nyugdíjat nem kapott. Sopronban a Pamutiparban helyezkedett el, mint befűző (és automatikusan megkapta az MKP tagsági könyvét Rákosi aláírásával! Akkor ez a munkakörrel járt!), esti iskolában 1950-re textil technikus lett. – „Racizták” – azaz létszám felettinek minősítették.

Ebben az évben kezdte Winkler Oszkár szervezni a Városépítő Tervező Irodát. Szakembereket keresett, így kerültek oda építőmesterek, mérnökök, stb. Műszaki ismereteik miatt pilótákat is alkalmazott: így került oda Joubert Edvin bombázó-pilóta és Apám, mint vadászpilóta. Az iroda az egykori bíróság épületében kapott helyet, mellette ott működött a járásbíróság.

Apám szorzó-árelemzőként kezdett dolgozni (tekerős szorzógéppel, logarléccel). Elvégezte a műszakirajz-tanfolyamot, de szélesíteni akarta szakmai ismereteit, ezért 1954-ben (vagy ’55-ben?) a műszaki egyetemre akart jelentkezni. Akkor már a soproni irodát összevonták a győri irodával és a Győri Tervező Vállalat Soproni Tervező Irodájaként működött. A győri igazgató, mint „volt Horthysta katonatisztet”, nem javasolta az egyetemre (ő azután ’56-ban „disszidált”!), ezért a budapesti Építőipari Technikumot végezte. – ’57-ben az új igazgató azt mondta: - Pali bácsi, most mi javasolunk az egyetemre! – Apám ezt már kora miatt nem vállalta. Kiváló eredménnyel elvégezte a technikumot, majd később mérlegképes könyvelő- okleveles árszakértői vizsgát is tett. Nyugdíjasként is tovább dolgozott és – bár mérnöki oklevele nem volt! – élete végéig járhatott a budapesti Mérnöktovábbképző Intézetbe.

Én 4. általános iskolás koromtól kezdve minden nyáron részt vettem az iroda munkájában: először figuránsként a mérőszalagot húztam a sertéstelepek felmérésénél a soproni járásban (a SERNEVÁL program keretében!), később felújítási tervek felméréseiben vettem részt Apámmal és más tervező irodaiakkal. Sok kedves emlékem van személyekről, munkákról."