A Steiner-malom

Hozzászólok
A Steiner-malom
A Steiner-malom
A Steiner-malom

Jópár éve szeretem, vallatom Sopront; sokfelé barangoltam hangulatos utcáin, terein, de eddig valahogy sosem fordultam le a Tóth Antal utca végén a Rák-patak kedvesen futó szalagja felé.

Pedig nagyon bájos, vidékies hangulatú ez a táj. A kanyargó víz, a szépen művelt kertek alja, távolabb egy erdőcske susogó fái és a másik oldalon a romok. Hát igen, ahogy megláttam ezeket a lepusztult falakat, a kapu széles ívét, éreztem, hogy megint találtam Valamit.

Szerencsés vagyok, mert valahogy megszólítanak ezek az öreg épületek: Itt vagyok! Figyelj rám!

Nekem se kellett több, csattogtattam a fotómasinámat és hazaérve kutatni kezdtem. Eszmecsere tudós kollégámmal, könyvtár és a jegyzeteim.

Ezt az izgalmas utazást szerettem múzeumos koromban is a legjobban; felmerült egy probléma, szagot kaptam, mint a vadászkutyák és elindultam a nyomon. Apró lépésenként, egyik adat vezetett a másikhoz.

Most is így lett, egyre több ”ajtó” nyílt ki előttem, egyre többet tudtam meg a soproni patakokról, malmokról, zsilipekről, festőházról, lóúsztatóról. Ezt majd mind megosztom Önökkel.

Felfedezett romantikus kis romom a Steiner-malom.

Az 1767. évi ház és telekösszeírásban ez olvasható: „A malom felett egy nagy konyha és kamra, együtt a kétjáratú malommal.” (Horváth p.122.) Volt még istálló hat állat számára és egy nagy szérű. Tulajdonosa ekkor a Greilinger család volt. Tőlük ifj Mühl Gottlieb, tőle pedig Steiner György vásárolta meg. Steiner György kádármester volt, ezzel a foglalkozással a bortermelő és kereskedő Sopronban gyorsan meggazdagodott. 1886-ban a huszonkettedik, 1911-ben pedig már az ötödik a legtöbb adót fizető polgárok között.

Ügyes, vállalkozó szellemű ember volt, mestersége mellett mindig belefogott valamilyen haszonnal kecsegtető dologba, ilyen volt malmunk megvétele is. Ekkor a malom két felülcsapott vízikerékkel működött, amelyek együttesen három lóerőnyi munkát tudtak végezni, másodpercenként 400 liter vízkivétellel.

1910-ben a malomban három lakást alakítottak ki. A bérlő lakrésze a tulajdonképpeni malom, alagsorból, földszintből és padlástérből állt. Az épület szilárd kő és téglafal. Malomház és kerékház is tartozott hozzá, melyben mosókonyha és kamra kapott helyet. A molnár lakása a malomhoz épített emeletes lakóépület, földszintjén szoba, konyha, mellette szín.(Horváth p.127)

Steiner halála után az örökösök eladták a malmot a városnak. Onnan 1913-1930 között Fülöp József bérelte. Fülöp több újítással is próbálkozott, például villanyáram bevezetésével, de a város teljesíthetetlen feltételeit nem tudta megvalósítani. A legnagyobb gondja azonban a vízhiány volt. „ a víz oly csekély, hogy a malomban lévő két pár követ és egy hengerszéket sohasem tud meghajtani.” (Horváth p.132.)

A malom csak tengődött, a bérlő csaknem éhezett, így 1930-ban Fülöp feladta a küzdelmet és megszüntette a bérletet.

A Rák-patak vízhozama a bányaművelés miatt fokozatosan elapadt. A malmocska pedig lassan-lassan az enyészeté lett. Most már olyan rossz állapotú, hogy rendbehozatala reménytelen, emlékezzünk rá szeretettel, kegyelettel.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1900
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Horváth Zoltán: A soproni és sopronbánfalvi molnárcsaládok és malmaik története (1767-1950) Sopron, 1993.
Boronkai Pál: A soproni patakokról Soproni Szemle 1967/2.

Kép keletkezésének éve: 
1900
473-3387
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Farkasné Bárczy Éva
A bejegyzés létrehozása: 2022. február 4.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

Ha a romok mesélnek, a képeslapon látható aláírások is. Engem ez „ragadott meg.” Ráadásul sokszor szerepel a Schöberl név. (Egyik sem rokon.) Valójában kik lehettek ők? Nézzük sorjában:
• Schöberl Mihály ácsmester, építész, az Erzsébet-kert egykori vendéglőjének, de számos más épületnek is a tervezője, építője. (Lásd Géczy Nóra: Sopron faépítészete a polgárosodás korában (1850-1914) Disszertáció)
• A képen ott van Marie Schöberl az ácsmester feleségének (született Feichtinger Mária) aláírása is. A házaspár lakcíme 1908-ban a Vasút sor (Bahnzeile) 3. Ebben az évben adja vissza a mester iparengedélyét, és veszi azt nevére felesége, mert férje az előző évben súlyos lábtöréses balesetet szenvedett. 1924-ben már a Kert utca 8-ban laknak, a vállalkozást folytatják.
• Egy másik érdekes aláírás: Schöberl Antal, kőműves, pallér, amolyan építésvezető. Lakcíme II. Rákóczi Ferenc u. 5. Itt érdemes egy kicsit elidőzni. Ugyanis ezen a címen nyitott Schöberl Antal felesége, született Stiller Magdaléna, 1910-ben egy kifőzdét. 1914 végén már tele van a Petőfi téri iskola sebesült katonákkal. Magdaléna, akinek ekkor férje is a fronton van, megjelenik közöttük és kioszt 600 db szilvásgombócot és 300 db almásrétest.
Azonban ennél érdekesebb, hogy 1901-ben született gyermekük (ifj.) Schöberl Antal lesz az a fényképész, akinek sok-sok szép fotóját ismerjük soproni képeslapokon. 1924-től sokasodnak a képei. Műterme Várkerület (akkor) 80. címen volt.
• Találunk a képen egy Schöberl Ludvig aláírást is. Ő asztalos volt és 1913-ban kötött házasságot. Felesége Steiger Rozina.
• Egy másik aláíró Schreiner Benedek. Őróla csak azt tudjuk, hogy felesége Schöberl Julianna. 1910-ben gyermekük született.
Van még néhány aláírás (Bauer Gisella és Bauer Gusztáv és persze a „fő helyen” a Kunst G. szignó, ami talán a megfejtést adná) de ezek ismerete nélkül, és anélkül, hogy tudnánk mi célból jöttek össze, ez egy Schöberl családi találkozó volt.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm, Miklós! Újabb történet született a képeslaphoz. Nagyon örülök neki!