Becht Rezső: Soproni évszakok. Nyár. - részlet

"Nyár van. Fény az ég, fény a föld. A Fertő tükre visszavetíti, a felhők tovább adják a virágos réteknek, a rétek a madárdalos erdőknek. A munkába siető emberek leszegett fejjel védekeznek ellene és az árnyékot keresik. De a fény minden ablaküvegből, minden falról, a vizes járda minden kiskockájáról szemükbe harsog. Csak az ódon kapualjak boltíves homályával nem bír. Ott az árnyék marad az úr, a századok penésze, a történelem dohos áhítata. De már beljebb, a loggiás udvarokba dél felé betéved egy-egy napsugár és megcirógatja a leander tövében szundikáló macskát.
Nyári csönd fekszik a Belvároson. A diákokat elvitték a vakációs vonatok. Nélkülük kong a Városház-tér,ahol ilyenkor csak a galambok sétálnak és az idegenek, akik hunyorogva nézik Mátyás király házát, az Eggenberg-udvart, a Kecsketemplom leányos gótikáját és a régi főnemesi házak szoros sorát."