Dahner Samu (1874-1957)

Hozzászólok
Dahner Samu (1874-1957)

A soproni városi kertészet főkertésze volt, a Városszépítő Egyesület választmányi tagja, a "Virágos Sopron" mozgalom elindítója, városunk parkjainak és köztereinek fáradhatatlan csinosítója.

Dahner Samu 1874.február 17-én született Sopronban. Édesapja derék, megbízható postai kézbesítő volt, édesanyja egyszerű poncichter-leány. Már gyermekkorában rajongott a virágokért, s iskolai elvégzésé után tanoncnak állt a városi kertészetbe. ahol 1889 és 1894 között már mint segéd dolgozott. Ezután egy évig a gráci kereskedelmi kertészetben gyarapította tudását és gyűjtötte szakmai tapasztalatait. A katonaévek letöltése után elvégezte a kertészeti szakiskolát, majd két világhírű helyen, a bécsi Rothschild-kertészetben és a schönbrunni park kertészetében dolgozott. Itt sajátította el a korszerű kertészművészet magasiskoláját. 1912-ben hazatért Sopronba, és hamarosan a városi kertészet élére került. Ezt követően negyven éven át volt szülővárosa főkertésze. Élete nagy műve az Erzsébet-kert megszépítése: ő volt a park nagyrészt máig is megőrzött - francia és angol kerti szakaszainak megalkotója.

Dahner a maga virágfantáziaival átvarázsolta a Széchenyi teret és a Deák teret, rózsaligeteket ültetett a Bécsi domb lankáira, és sok-sok kilométert kitevő fasorral szegélyezte a város utcáit. (Ő végezte többek között az Alsólővérek szép utcafásításait is). A kopár tűzfalakat - ahol lehetett -, zöld futónövényekkel takarta el. Kezdeményezésére indult el a „Virágos Sopron" mozgalom, amelynek nyomán mindmáig a muskátlis ablakok és a muskátlis láda maradt a soproni utcák meghatározó virágdísze. Tevékenységével a város üdülőhelyi, illetve idegenforgalmi keresettségének egyik fontos előfeltételét teremtette meg.

Dahner a Városszépítő Egyesületnek olyan szerény, de múlhatatlan érdemű tagja volt, aki az eszével, szívével és két keze munkájával a valóságban is megszépítette szülővárosát. 1957. június 27-én hunyt el Sopronban. Mellszobra vagy emléktáblája odakívánkozik az Erzsébet-kertbe, amelyet - növényritkaságaival, mesterien tervezett virágágyásaival, romantikus fasoraival és hangulatos sétaútjaival - az ő keze munkája tett országos viszonylatban is híressé.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1874
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. március 7.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

1910-ben még elutasítja a város Dahner Samu Petőfi téri parkosítási tervét, de amikor 1912-ben a város közgyűlésén felmerült a kérdés ki legyen Blaschek János főkertész utóda, a jelölt egyértelműen ő lesz. Közben ugyanis, mint városi kertész ő irányítja a hosszasan betegeskedő főnöke (aki egyébként az apósa) Blaschek helyett az Erzsébet-kert parkosítását, s ezzel bebizonyította rátermettségét. Jelentős nagy volumenű munkáinak nyomát (az Erzsébet-kerten kívül) már csak kevés helyen láthatjuk (pl. Múzeum-kert: Páfrányfenyő, Vérbükk; Kisvárkerület: Szivarfa, Olajfűz) Az egykori Városi Kertészet melletti házban (ma Ady E. u.) lakott.
Elődjének Blaschek Jánosnak nevét is érdemes megemlíteni. Ő volt az, aki még vállalkozóként a bécsi Rosenthal tervei alapján a Széchenyi téri promenád kialakítását az itt látható kép szerint elvégezte: https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-szechenyi-ter-parkositasa