Diebold Károly (1896-1969)

Sopron nagy fényképésze, városunk megannyi szépségének megörökítője. Sárszentlörincen született, apja és nagyapja is tanítók voltak. Már egy éves kora előtt Sopronba került. A minden tantárgyban jelesen tanuló gyermeknél középiskolai tanárai felismerték a kitűnő rajzkészséget.

Az első világháborúban 1915-től katonai szolgálatot teljesített, ezt követően a budapesti Műegyetem általános mérnöki karára iratkozott be. Tanulmányait itt is jeles eredménnyel végezte, de lezárni azokat az időközben megözvegyült édesanya anyagi nehézségei miatt nem tudta. Ezért állást vállalt a Seltenhofer harangöntő és tűzoltószer-gyárban, ahol rátermettségével egyhamar cégvezető lett. Az immár biztosabb megélhetés mellett ekkor fordult figyelme a fotográfia felé, mely ez években az elismert művészetek színvonalára emelkedett 1931-ben felmondta állását és a Várkerületen fotós műtermet és boltot nyitott.

A vállalkozás sikere 1938-ban lehetővé tette az átköltözést a Mátyás király utca és Domonkos utca sarkára egy nagyobb műterembe. Az 1930-as évek jelentik Diebold Károly életművének és főleg sikerének első csúcspontját. Ekkor fényképezi a várost és környékét, készíti megannyi megrendelőről a találó és értékes arcképeket, fényképezi a műemlékeket

Képeit már 1932 óta különböző könyvek, folyóiratok közölték, köztük Heimler neves kötete Sopron műemlékeiről. A fertődi Esterházy kastélyról és termeiről 1938-ban készített fényképeit később a kastély műemléki rekonstrukciójához alapvető dokumentumként használják. Különböző, akkor élvonalbeli gépekkel dolgozik, Rolleiflex-xel és Leica-val egyaránt. Fénykép-pályázatokat nyer.

A háborút követően 1951-ben műtermét megszünteti, és annak teljes felszerelése a Műszaki Egyetemi Karok soproni Olajbányászati tanszékére kerül. 1957-ben az akkor már különvált, egyetemi rangban levő Erdőmérnöki Főiskola önálló fotólaboratóriumának lesz a vezetője.

Már az 1930 as években használja az akkor kibontakozó színes diapozitív fényképezést, az egyetemen a színes negatívval készülő fotózásnak lesz kezdeményezője s képeinek minőségét, jellegét tekintve országos érvényű úttörője. Ezt tanúsítják azok a kiállítások is, melyeket a város, az Egyetem és az Erdészeti Egyesület részére rendez (1956,1960,1901,1966), és amelyekről - Lóránt Ödön megfogalmazása szerint - a látogatók a meglepetés hangján fejezik ki elragadtatásukat.

1957- ben a berni „Federation Internationale de l'Art Photographique" díszoklevéllel tagjai sorába fogadja. 1966-ban nyugdíjba vonul, s három évvel később - nemrég elhunyt jó barátját, a festőművész Horváth Józsefet követve - hal meg.

Örökségét, művészi képeit és negatívjait a Soproni Múzeum őrzi. Az Esterházy-kastély képeinek albuma a helyszínen található. Könyv-illusztrációi bibliofil értékű kiadványokban ma már szépségük mellett többnyire ugyancsak dokumentatív erejűek.

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Diebold Károly nevét Sopronban utca, egykori műterme falán a Móricz Zsigmond utcában pedig emléktábla őrzi.