Boronkai Pál, városi főmérnök, azokban a nehéz időkben, amikor mások az állásukkal játszottak, ha megszólaltak, a múltat idézve, beosztásánál fogva könnyen hozzájutott a Városháza iratai között a mindenkori aktuális témákhoz, amik ellen senki sem tehetett ellenvetést. Ilyen volt az újjáépítés, akár úgy is: Sopron parkosításának története. Egy percig sem kétséges, hogy Csatkai Endre, mint a Soproni Szemle szerkesztője örömmel közölte ezt az írást is. Ebből ma is lehet "csemegézni", amikor egy 1915-ben, a Nagy Háború kellős közepén készült fotóról próbálok ismertetőt fogalmazni. A kert közepe táján, a virágtartó körül négy szobor képviseli a történelmet, négy fiatalember pedig a jövőt. Hárman nyulanganak a padok egyikén, mellettük katonás terpeszállásban valaki. (Bal kezénél mintha még egy alak szürkéllene). A szobrokról azonban csak annyit jegyez fel, hogy 1868-ban városi kertésznek választott Paukovics Mátyással kötött szerződés leltárában szerepel a Négy évszak kőszobor csoport. Boronkai vagy Csatkai elhelyezett az íráshoz egy olyan fényképreprót, amit eddig nem fedeztem fel: Az Erzsébet-kert a mamutfenyővel című kép előterében Nagy-Magyarország virágokból kirakott nagy címere látható! A fotós körülbelül ott működött, ahol a most tárgyalt kép közepén áll a virágtartó.... (SSz. 1969, 150. oldal. Hárs József írta.)